Szent Lukács evangéliuma
capítulo 8
verso 1
és lőn annakutána, hogy ő utat tenne sok városok és kastélyok által prédikálván és hirdetvén Istennek országát. és az tizenkettők vele valának,
verso 2
és velük egyetembe egynéhány asszonyi állatok is, kik meggyógyíttattak vala a gonosz lelkektől és betegségekből: Mária, mely hívatik magdalabelinek, kiből a hét ördögök kimentenek vala,
verso 3
és Johanna, Kuza felesége, mely Heródesnek prokurátora vala, és Zsuzsanna és egyéb asszonyok sokan, kik szolgálnak vala őneki az ő marhájukból.
verso 4
mikoron kedig sok sereg gyűlne és sietne őhozzá minden városokból, mondá hasonlatosságképpen:
verso 5
kimene, aki veteményt teszen vala, elvetni az ő magját. és az vetés között némelyik esék az útfélen, és megnyomódik, és az égnek madarai evék meg azt.
verso 6
és némelyik esék a kősziklára, mely mikoron kinőtt volna, megasza, mert nem vala nedvessége.
verso 7
és némelyik esék a tövisek közibe, és együtt felnövén velük megfojták a magot.
verso 8
és némelyik esék jó földbe, és felnövén tőn száz annyi gyümölcsöt. ezt mondván üvölt vala: akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
verso 9
kérdik vala kedig őtet az ő tanítványi mondván, micsoda volna ez példabeszéd.
verso 10
és ő mondá: nektek adatott megismerni Istennek országának titkait, egyebeknek kedig példa által, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
verso 11
imígy vagyon kedig ez példa: a mag Istennek beszéde.
verso 12
amely kedig az út mellett esik, azok, akik hallják, annakutána eljő az ördög, és kiveszi a beszédet az ő szívükből, hogy hivén ne üdvözüljenek.
verso 13
mert amely az kősziklán, azok, kik mikoron hallják, örömmel veszik a beszédet, és azoknál nincsen gyökere, kik ideig hiszik, és kísértetnek idején elmennek mellőle.
verso 14
amely kedig a tövisek közé esett, azok, kik hallották, és ez világnak szorgalmatosságiba, gazdagságiba és gyönyörűségibe járván megfullad náluk, és nem hoz gyümölcsöt.
verso 15
amely kedig a jó földbe esett, azok, kik az ő jó és választottképpen való szívükbe tartják a beszédet hallván, és gyümölcsöt hoznak békességnek általa.
verso 16
mert senki nem fedi be edénnyel az szövétneket, mikoron meggyújtja, avagy nem teszi az ágy alá, hanem az gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világot.
verso 17
mert nincsen valami eltitkolván, hogy jövendőre meg ne nyilatkozzék, sem elrejtve, kit meg ne tudjanak, és közhelyre ne jöjjön.
verso 18
lássátok azért, mit hallátok. mert valakinek vagyon adatik annak, és valakinek nincsen, még amit alítana, hogy nála volna is, elvétetik tőle.
verso 19
jövének kedig őhozzá anyja és az ő atyafiai, és nem mehetnek vala hozzá a seregtől,
verso 20
és megüzenteték neki: a te anyád és a te atyádfiai kívül állnak, akarnának téged látni.
verso 21
ki megfelelvén mondá nekik: az én anyám és atyámfiai azok, kik Istennek beszédét hallgatják és teszik.
verso 22
lőn kedig egy napon, hogy ő bemenne egy hajócskába, az ő tanítványi is, és mondá nekik: menjünk által a vizen! és elindulának.
verso 23
mikoron kedig mennének, ő elalvék, és nagy vész szálla a vízre, és megtelnek vala vízzel, és veszedelembe valának.
verso 24
elmenének kedig, felkelték Jézust mondván neki: Mester, Mester, elveszünk! de ő felkele megfeddé a szelet és a vészt a vizen. megszűnék, és lőn nagy csendesség.
verso 25
mondá kedig nekik: hol vagyon a ti hitetek? kik félvén megcsodálkozának egyik másiknak mondván: minek alítod ezt lenni, mert a szeleknek parancsol, a tengernek is, és engednek neki?
verso 26
kijutának kedig Geraza tartományára, mely vagyon Galileának ellenébe.
verso 27
és mikoron a hajóból a földre szállott volna, járula ő eleibe egy ember, kibe ördög vala. immár sok időtől fogva ruhát nem veszen vala rá, sem házba nem lakik vala, hanem a koporsókba.
verso 28
ez, hogy látá Jézust, leesék előtte, és nagy szóval üvöltvén mondá: mi dolgom vagyon nekem veled Jézus, a Magasságosnak Fia? kérlek tégedet, ne gyötörj engemet!
verso 29
mert parancsol vala a förtelmes léleknek, hogy kimenne az emberből, mert sok időtől fogva gyötri vala őtet. megkötik vala láncokkal és béklyókkal, de ő az olyan köteleket elszaggatván a pusztába vitetik vala az ördögtől.
verso 30
megkérdé kedig Jézus őtet mondván: ki neved? amaz mondá: Légió, mert sokan mentenek vala bele.
verso 31
és kérik vala őtet, hogy ne parancsolná nekik a mélységre menniük.
verso 32
hanem vala ott sok disznóknak csordája, kit a hegyen őriznek vala, és kérik vala őtet, hogy hagyná nekik azokba menni. megengedé nekik.
verso 33
kijövének azért az ördögök az emberből, és a disznókba menének. és a csorda nagy sietetességgel mene a vízbe, és megfullada.
verso 34
melyet mikoron láttak volna azok, kik őrizik vala, elfutának, és meghirdeték a városba és a falukba.
verso 35
kijövének kedig, hogy meglátnák, ami lett volna. és jövének Jézushoz, holott találák az embert, hogy ülne, ( kiből az ördögök kimentenek vala, megruháztat, és tiszta ésszel), az ő lábánál, és megfélemlének.
verso 36
megmondák kedig nekik, akik látták vala, mi módon menekedett volna meg a Légiótól.
verso 37
és kéré őtet mind az Geraza tartománynak sokasága, hogy elmenne őtőlük, mert nagyon megijedtek vala. Jézus kedig a hajóba menvén megtére.
verso 38
és kéri vala őtet az ember, kiből az ördögök kimentenek vala, hogy vele lenne. de elbocsátá őtet Jézus mondván:
verso 39
tér házadhoz, és hirdessed, mennyi jót tett veled Isten! és elmene prédikálván mind az egész városon, mit ővele Jézus tett volna.
verso 40
lőn kedig, hogy mikoron megtért volna Jézus, fogadá őtet a sereg, mert mindnyájan várják vala őtet.
verso 41
és íme, jöve egy férfiú, kinek Jairus vala neve, mely az zsinagógának fejedelme vala, és leesék Jézusnak lábánál kérvén őtet, hogy bemenne házába,
verso 42
mert egyetlenegy leánya vala, olymint tizenkét esztendős, és meghalálán vala. és történék, hogy mikoron menne, a sereg megszorítja vala őtet.
verso 43
és egy asszonyi állat, kin vér vala tizenkét esztendeig, mely az orvosokra elköltötte vala minden marháját, de meg nem gyógyíthatták vala belőle,
verso 44
hátul kerülé, illeté az ő ruhájának peremét, és legottan megálla az ő vérének folyása.
verso 45
és mondá Jézus: ki illete engemet? mikoron kedig mindenek azt mondanák, hogy senki, mondá Péter azokkal, kik vele valának: Mester, a seregek szorítnak és bántnak téged, azért mondod, ki illete engemet?
verso 46
és mondá Jézus: valaki de illete engemet, mert én megismerem, hogy jószág származék énbelőlem.
verso 47
látván kedig az asszony, hogy megtudta volna, reszketve előjöve, és leesék az ő lábai előtt, és mi okáért illette volna őtet, megmondá mind az nép előtt, és hogy mindjárast megvigaszott volna.
verso 48
de ő mondá neki: leányom, az te hited üdvözített tégedet, menj el békével!
verso 49
még mikoron ő szólna, jöve egy az zsinagóga fejedelméhez mondván: mert meghalt a te leányod, ne bántsd meg őtet!
verso 50
Jézus kedig ez beszédet hallván mondá a leány atyjának: ne félj, higgy csak, és megtartva leszen!
verso 51
és mikoron a házhoz jöttenek volna, senkit vele be nem bocsáta, hanem csak Pétert, Jakabot, Jánost és az leánynak atyját és anyját.
verso 52
sírnak vala kedig mindnyájan, és vezekelik vala a leányt, mondá kedig ő: ne sírjatok, nem halt meg az leány, hanem aluszik!
verso 53
és megnevetik vala őtet, miérthogy tudják vala, hogy meghalt volna.
verso 54
ő kedig mindeneket kiküldvén onnét megfogá az leány kezét, felüvölte mondván: leány, kelj fel!
verso 55
és megtére az ő lelke, és legottan felkele. és hagyá, hogy enni adnának.
verso 56
és elálmélkodának az ő szülei, kiknek parancsola, hogy valakinek ne mondák, ami lett vala.
Libros
