Jeremiás siralmai

capítulo 3


Capítulos:

1 2 3 4 5


verso 1

Én vagyok az a férfi,

aki nyomorúságot látott

az Úr haragjának botja miatt.


verso 2

Sötétségben vezérelt és járatott engem,

nem világosságban.


verso 3

Bizony, ellenem fordult,

ellenem fordítja kezét mindennap.


verso 4

Elsorvasztotta testemet és bőrömet,

összeroncsolta csontjaimat.


verso 5

Sáncot épített ellenem,

körülvett méreggel és fáradtsággal.


verso 6

Sötét helyre helyezett engem,

mint a régen meghaltakat.


verso 7

Körülkerített, hogy ki ne mehessek,

nehézzé tette láncomat.


verso 8

Ha kiáltok, és segítségül hívom is,

elzárkózik imádságom elől.


verso 9

Faragott kővel torlaszolta el útjaimat,

görbévé tette ösvényeimet.


verso 10

Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve

és a lesben álló oroszlán.


verso 11

Letérített útjaimról,

darabokra tépett és elpusztított engem! *


verso 12

Kifeszítette íját,

és nyilai elé céltáblául állított engem.


verso 13

Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait.


verso 14

Egész népem csúfjává lettem,

és gúnydalukká napestig.


verso 15

Keserűséggel töltött be,

megrészegített engem ürömmel.


verso 16

Kaviccsal tördelte ki fogaimat,

porba tiport engem.


verso 17

Elvetted lelkem békességét,

elfeledtem a jót.


verso 18

Azt gondoltam: Elveszett az erőm

és az Úrba vetett reménységem.


verso 19

Emlékezzél nyomorúságomra és bujdosásomra;

az ürömre és a méregre!


verso 20

Mindig visszaemlékezik

és megalázkodik bennem a lelkem.*


verso 21

De arra gondolok szívemben,

és ezért mégis reménykedem:


verso 22

az Úr kegyelme, hogy még nincsen végünk, />
mert nem fogy el irgalmassága!


verso 23

Minden reggel megújul,

nagy a te hűséged!


verso 24

Az Úr az én örökségem,

mondja a lelkem, ezért benne bízom.


verso 25

Jó az Úr azokhoz, akik benne remélnek,

a lélekhez, amely keresi őt.


verso 26

Jó csöndesen várni

az Úr szabadítására.


verso 27

Jó a férfinak,

ha igát hordoz ifjúságában.


verso 28

Üljön hát egyedül és csöndben,

mert az Úr tette rá!


verso 29

Hajtsa a porba száját,

talán van még reménység!*


verso 30

Arcát tartsa oda az őt verőnek,

teljen be gyalázattal!


verso 31

Mert nem vet el örökre az Úr.


verso 32

Ha megszomorít is, de együtt is érez

kegyelmének gazdagsága szerint.


verso 33

Mert nem szíve szerint alázza meg

és szomorítja az embernek fiát.


verso 34

Amikor lábbal tiporják

a föld minden foglyát;


verso 35

amikor az embert kiforgatják jogaiból

a Magasságos színe előtt;


verso 36

amikor elnyomják az embert peres ügyében:

azt nem nézi el az Úr.


verso 37

Ki az, aki szól, és meglesz,

hacsak nem az Úr parancsolja?


verso 38

Vajon nem a Magasságos szájából

jön ki a rossz és a jó?


verso 39

Mit panaszkodik az élő ember,

a férfi a büntetés miatt?


verso 40

Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket,

és térjünk az Úrhoz!


verso 41

Emeljük föl szívünket és kezünket

Istenhez az égben!


verso 42

Mi voltunk gonoszok és pártütők,

azért nem bocsátottál meg.


verso 43

Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,

öldököltél, nem kíméltél.


verso 44

Felhőbe burkolóztál,

hogy ne jusson hozzád az imádság.


verso 45

Söpredékké és megvetetté tettél minket

a népek között.


verso 46

Föltátotta száját ellenünk

minden ellenségünk.


verso 47

Rettegés és tőr van rajtunk,

pusztulás és romlás.


verso 48

Könny patakzik alá a szememből

népem leányának romlása miatt.


verso 49

Szemem szünet nélkül könnyezik,

nincs pihenése,


verso 50

míg ránk nem tekint,

és meg nem látja az égből az Úr.


verso 51

Szemem bánatba ejtette lelkemet

városom minden leányáért.


verso 52

Ellenségeim úgy vadásztak rám,

mint egy madárra, ok nélkül.


verso 53

Élve a verembe taszítottak engem,

és követ hánytak rám.


verso 54

Túláradtak a vizek a fejem fölött,

azt gondoltam, végem van.


verso 55

Segítségül hívtam nevedet, Uram,

a verem legmélyéről.


verso 56

Hallottad szavamat,

ne rejtsd el füledet

sóhajtásom és kiáltásom elől!


verso 57

Közeledtél hozzám,

amikor segítségül hívtalak,

azt mondtad: Ne félj!


verso 58

Te perelted, Uram, lelkem perét,

és megszabadítottad életemet.


verso 59

Láttad, Uram, hogy bántalmaznak,

ítéld meg ügyemet!


verso 60

Láttad minden bosszúállásukat,

minden ellenem való gondolatukat.


verso 61

Hallottad, Uram, szidalmazásukat,

minden ellenem való gondolatukat.


verso 62

Támadóim ajka és gondolata

egész nap ellenem irányul.


verso 63

Nézz rájuk: akár leülnek, akár fölkelnek,

engem gúnyolnak!


verso 64

Fizess meg nekik, Uram,

kezük munkájáért!


verso 65

Adj nekik kemény szívet,

ez legyen átkod rajtuk!*


verso 66

Üldözd haragodban

és veszítsd el őket az Úr ege alól!

Capítulos:


Libros