capitolul 3
Én vagyok az a férfi,
aki nyomorúságot látott
az Úr haragjának botja miatt.
Sötétségben vezérelt és járatott engem,
nem világosságban.
Bizony, ellenem fordult,
ellenem fordítja kezét mindennap.
Elsorvasztotta testemet és bőrömet,
összeroncsolta csontjaimat.
Sáncot épített ellenem,
körülvett méreggel és fáradtsággal.
Sötét helyre helyezett engem,
mint a régen meghaltakat.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek,
nehézzé tette láncomat.
Ha kiáltok, és segítségül hívom is,
elzárkózik imádságom elől.
Faragott kővel torlaszolta el útjaimat,
görbévé tette ösvényeimet.
Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve
és a lesben álló oroszlán.
Letérített útjaimról,
darabokra tépett és elpusztított engem! *
Kifeszítette íját,
és nyilai elé céltáblául állított engem.
Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait.
Egész népem csúfjává lettem,
és gúnydalukká napestig.
Keserűséggel töltött be,
megrészegített engem ürömmel.
Kaviccsal tördelte ki fogaimat,
porba tiport engem.
Elvetted lelkem békességét,
elfeledtem a jót.
Azt gondoltam: Elveszett az erőm
és az Úrba vetett reménységem.
Emlékezzél nyomorúságomra és bujdosásomra;
az ürömre és a méregre!
Mindig visszaemlékezik
és megalázkodik bennem a lelkem.*
De arra gondolok szívemben,
és ezért mégis reménykedem:
az Úr kegyelme, hogy még nincsen végünk,
mert nem fogy el irgalmassága!
Minden reggel megújul,
nagy a te hűséged!
Az Úr az én örökségem,
mondja a lelkem, ezért benne bízom.
Jó az Úr azokhoz, akik benne remélnek,
a lélekhez, amely keresi őt.
Jó csöndesen várni
az Úr szabadítására.
Jó a férfinak,
ha igát hordoz ifjúságában.
Üljön hát egyedül és csöndben,
mert az Úr tette rá!
Hajtsa a porba száját,
talán van még reménység!*
Arcát tartsa oda az őt verőnek,
teljen be gyalázattal!
Mert nem vet el örökre az Úr.
Ha megszomorít is, de együtt is érez
kegyelmének gazdagsága szerint.
Mert nem szíve szerint alázza meg
és szomorítja az embernek fiát.
Amikor lábbal tiporják
a föld minden foglyát;
amikor az embert kiforgatják jogaiból
a Magasságos színe előtt;
amikor elnyomják az embert peres ügyében:
azt nem nézi el az Úr.
Ki az, aki szól, és meglesz,
hacsak nem az Úr parancsolja?
Vajon nem a Magasságos szájából
jön ki a rossz és a jó?
Mit panaszkodik az élő ember,
a férfi a büntetés miatt?
Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket,
és térjünk az Úrhoz!
Emeljük föl szívünket és kezünket
Istenhez az égben!
Mi voltunk gonoszok és pártütők,
azért nem bocsátottál meg.
Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,
öldököltél, nem kíméltél.
Felhőbe burkolóztál,
hogy ne jusson hozzád az imádság.
Söpredékké és megvetetté tettél minket
a népek között.
Föltátotta száját ellenünk
minden ellenségünk.
Rettegés és tőr van rajtunk,
pusztulás és romlás.
Könny patakzik alá a szememből
népem leányának romlása miatt.
Szemem szünet nélkül könnyezik,
nincs pihenése,
míg ránk nem tekint,
és meg nem látja az égből az Úr.
Szemem bánatba ejtette lelkemet
városom minden leányáért.
Ellenségeim úgy vadásztak rám,
mint egy madárra, ok nélkül.
Élve a verembe taszítottak engem,
és követ hánytak rám.
Túláradtak a vizek a fejem fölött,
azt gondoltam, végem van.
Segítségül hívtam nevedet, Uram,
a verem legmélyéről.
Hallottad szavamat,
ne rejtsd el füledet
sóhajtásom és kiáltásom elől!
Közeledtél hozzám,
amikor segítségül hívtalak,
azt mondtad: Ne félj!
Te perelted, Uram, lelkem perét,
és megszabadítottad életemet.
Láttad, Uram, hogy bántalmaznak,
ítéld meg ügyemet!
Láttad minden bosszúállásukat,
minden ellenem való gondolatukat.
Hallottad, Uram, szidalmazásukat,
minden ellenem való gondolatukat.
Támadóim ajka és gondolata
egész nap ellenem irányul.
Nézz rájuk: akár leülnek, akár fölkelnek,
engem gúnyolnak!
Fizess meg nekik, Uram,
kezük munkájáért!
Adj nekik kemény szívet,
ez legyen átkod rajtuk!*
Üldözd haragodban
és veszítsd el őket az Úr ege alól!
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly