Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 4
verso 1
Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint?
verso 2
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
verso 3
De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.
verso 4
Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.
verso 5
Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul.
verso 6
Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
verso 7
Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
verso 8
Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.
verso 9
Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.
verso 10
Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.
verso 11
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság,
verso 12
és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.
verso 13
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.
verso 14
Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret,
verso 15
mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.
verso 16
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt
verso 17
– amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
verso 18
Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.
verso 19
És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt.
verso 20
Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,
verso 21
és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.
verso 22
És ezt Isten igazságul számította be neki.
verso 23
De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,
verso 24
hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,
verso 25
aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
Libros
