Pál levele a rómaiakhoz
4. fejezet
1. vers
Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint?
2. vers
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
3. vers
De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.
4. vers
Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.
5. vers
Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul.
6. vers
Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
7. vers
Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
8. vers
Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.
9. vers
Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.
10. vers
Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.
11. vers
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság,
12. vers
és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.
13. vers
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.
14. vers
Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret,
15. vers
mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.
16. vers
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt
17. vers
– amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
18. vers
Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.
19. vers
És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt.
20. vers
Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,
21. vers
és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.
22. vers
És ezt Isten igazságul számította be neki.
23. vers
De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,
24. vers
hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,
25. vers
aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
Könyvek
