Péter második levele
2. fejezet
1. vers
Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra.
2. vers
Sokan fogják kicsapongásaikat követni. Miattuk fogják káromolni az igazság útját.
3. vers
Haszonlesésből mesterségesen kiképzett szólamokkal áruba bocsátanak majd titeket. Ezeknek ítélete rég nem tétlen, veszedelmük nem szunnyad.
4. vers
Mert ha Isten azokat az angyalokat, akik vétkeztek, nem kímélte, hanem őket a tartaroszba süllyesztvén arra rendelte, hogy a homály kötelein ítéletre őrizzék meg őket,
5. vers
továbbá a régi világot nem kímélte, hanem Noét, az igazságosság hírnökét nyolcadmagával megőrizte, az istentelenek világára pedig az özönvizet bocsátotta,
6. vers
ha Szodoma és Gomorra városokat romlásra ítélte és elhamvasztotta, példaképül azoknak, akik a jövőben istentelenekké lesznek,
7. vers
ellenben kiragadta a veszedelemből az igazságos Lótot, kit a törvényszegők kicsapongó magaviselete fárasztott el.
8. vers
Elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a törvényszegők tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos lelkét napról-napra kínozták.
9. vers
Ha tehát az istenteleneket el tudta veszíteni az Úr, akkor az istenfélőket (kegyeseket) most is ki tudja ragadni a kísértésből, a hamisakat pedig megőrizni büntetésre, az ítélet napjára,
10. vers
kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertőzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerőket, kik reszketés nélkül mernek dicsőségben élőket káromolni, holott angyalok,
11. vers
bár az erőben és hatalomban nagyobb angyalok nem mondanak ellenük az Úrnál kárhoztató ítéletet.
12. vers
Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket, azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak,
13. vers
hamisságuk béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűség(ük)nek tartják a nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve veletek együtt lakmároznak.
14. vers
Szemük házasságtörő nővel van tele, s meg nem szűnnek vétkezni, elcsalogatják a meg nem szilárdult lelkeket, szívük gyakorlott a haszonlesésben, átoknak gyermekei.
15. vers
Elhagyták az egyenes utat és eltévelyedtek, minthogy Beor fiának, Bálámnak útján indultak el, aki megszerette a hamisság bérét.
16. vers
Ámde egy beszélni nem tudó, járomhordó állat emberi hangon kiáltva megfeddte törvényszegése miatt, és gátat vetett a próféta esztelensége elé.
17. vers
Víztelen források ők, vihar kergette felhők, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.
18. vers
Mert kevély, hiábavaló szavakat kiáltozva, kicsapongó hús vágyaival csalogatják azokat, akik még csak kis ideje menekültek el azoktól, akik tévelyegve járnak,
19. vers
szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlás rabszolgái, mert aki gyengének bizonyul valamivel szemben, rabszolgája az annak.
20. vers
Ha tudniillik azután, hogy Urunknak és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak megismerése által a világ fertőzéseitől elmenekültek, de újra beléjük bonyolódnak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, akkor utolsó sorsuk rosszabb lesz az elsőnél.
21. vers
Jobb volna nekik, ha az igazságosság útját meg nem ismerték volna, minthogy azután, hogy megismerték, visszaforduljanak a nekik átadott szent parancsolattól.
22. vers
Az történt velük, amit az igaz példaszó mond: „Eb visszatér saját okádására”, és „megmosott disznó a sárban hempergéshez”.
Könyvek
