Sámuel második könyve
1. fejezet
1. vers
Saul halála után történt, hogy amikor Dávid visszatért az amálekiek veréséből, és Dávid már két nap óta ült Ciklágban.
2. vers
A harmadik napon egyszer csak egy férfi jött Saultól a táborból, megszaggatott ruhával, a fején porral. Amikor Dávidhoz ért, a földre esett és meghajtotta magát.
3. vers
Honnan jössz? – kérdezte tőle Dávid. – Izrael táborából menekültem! – felelte neki.
4. vers
Jelentsd meg nekem, mi történt ott! – mondta neki Dávid. Az elmondta, hogy a nép elmenekült a csatából, sokan el is estek és meghaltak a népből, Saul és fia Jonatán halottak.
5. vers
Dávid ekkor megkérdezte a neki jelentést tevő legénytől: Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia Jonatán halottak?
6. vers
Erre így szólt a legény, ki a jelentést tette neki: Úgy véletlenül a Gilboa hegyére jutottam és Sault a dárdájára hajolva találtam; szekerek és lovasok voltak szorosan nyomában.
7. vers
Hátrafordult, s amikor meglátott engem, rám kiáltott; én azt feleltem: Itt vagyok!
8. vers
Ki vagy? Kérdezte tőlem. Én azt feleltem: amáleki vagyok.
9. vers
Állj ide hozzám! – szólott – és ölj meg engem, mert görcs fogott meg, s mert a lelkem még bennem van!
10. vers
Ekkor mellé álltam s megöltem őt, mert tudtam, hogy elestét nem fogja túlélni. Aztán fogtam a koronát, amely a fején volt s a karperecet, amely karján volt és elhoztam őket ide uramhoz.
11. vers
Ekkor Dávid fogta ruháit és szétszakította őket, s úgy tettek a vele levő férfiak is mind.
12. vers
A mellüket verték, sírtak és estélig böjtöltek Saulért és fiáért Jonatánért, Jahve népéért és Izrael házáért, hogy kard ejtette el őket.
13. vers
Dávid aztán megkérdezte a legényt, aki a jelentést tette neki: Honnét való vagy? – Jövevény amáleki ember fia vagyok – felelte az.
14. vers
Aztán így szólt hozzá Dávid: Hogy van, hogy nem féltél kezedet kinyújtani s Jahve fölkentjét megölni?
15. vers
Aztán odakiáltott Dávid a legények közül egyet: Menj oda, üsd le! – mondta. S az leütötte, úgyhogy meghalt.
16. vers
Majd ezt mondta neki Dávid: Véred a fejedre szálljon! Hiszen szájad mondta ki felőled az ítéletet: Én öltem meg Jahve fölkentjét!
17. vers
Saulra és fiára, Jonatánra Dávid a következő sirató dalt költötte;
18. vers
megparancsolva, hogy azt Júda fiainak tanítsák meg. Az íj dal írva található az Egyenesek könyvében.
19. vers
Oh, Izrael! Ékességed átszúrva fekszik a magaslatokon! Hogy estek el az erős vitézek.
20. vers
Ne vigyetek hírül Gátba, ne mondjatok róla örömhírt Askelon utcáin, hogy a filiszteus lányok ne örüljenek, hogy a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak!
21. vers
Gilboa hegyei, harmat, eső ne hulljanak rátok, ti áldozatadó mezők. Hisz ott bántak megvetően a vitézek pajzsával, Saul pajzsával, mintha nem kenték volna fel olajjal!
22. vers
Elesettek vérétől, hősök kövérétől nem hátrált meg Jonatán íja, nem fordult vissza Saul kardja üresen.
23. vers
Saul és Jonatán szerették egymást, kedvesek voltak egymásnak életükben; halálukban nem váltak el, könnyebbek voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.
24. vers
Izrael leányai! Sirassátok meg Sault, ki karmazsinba öltöztetett titeket vigasságokra, ki arany ékességet rakott ruhátokra!
25. vers
Hogy estek el a hősök csata közben, Jonatánt átszúrták magaslataidon.
26. vers
Jaj nekem miattad én testvérem, Jonatán! Igen kedves voltál nekem! Szereteted a nők szerelménél csodálatosabb volt nékem!
27. vers
Hogy estek el a vitézek. Elvesztek a harc szerei!
Könyvek
