Az örömhír János szerint
13. fejezet
1. vers
A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.
2. vers
Egy estebéd alkalmával, mikor a vádló már belesugallta Júdásnak, a karióti Simon fiának szívébe, hogy elárulja őt,
3. vers
miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki és az Istenhez megy el.
4. vers
Minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt s azt körülkötötte magán.
5. vers
Aztán vizet töltött egy tálba s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje.
6. vers
Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”
7. vers
„Amit most én teszek, azt te most nem érted – felelte neki Jézus –, később majd meg fogod érteni.”
8. vers
De Péter ezt mondta: „Az én lábamat te soha meg nem mosod.” Jézus azt felelte neki: „Ha meg nem moslak, nincs részed velem.”
9. vers
„Uram – szólott Simon Péter –, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”
10. vers
„Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége – válaszolta neki Jézus –, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
11. vers
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.
12. vers
Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt és így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek?
13. vers
Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok.
14. vers
Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,
15. vers
mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.
16. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek nem nagyobb annál, aki elküldötte.
17. vers
Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek őket.
18. vers
Nem mindnyájatok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az Írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.
19. vers
Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.
20. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
21. vers
Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22. vers
A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.
23. vers
Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt
24. vers
s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25. vers
Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26. vers
Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
27. vers
Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” – mondta neki Jézus.
28. vers
Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
29. vers
Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.
30. vers
Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.
31. vers
Mikor elment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne.
32. vers
Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, hamarosan megdicsőíti őt.
33. vers
Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.
34. vers
Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
35. vers
Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”
36. vers
„Uram, hová mégy?” – kérdezte tőle Simon Péter. Jézus ezt felelte: „Ahová megyek, oda most nem követhetsz, de utólag követni fogsz.”
37. vers
„Uram – mondta neki Péter –, miért nem követhetlek most? A lelkemet adom oda érted.”
38. vers
„A lelkedet adod oda értem? – felelte neki Jézus –, bizony azt mondom neked, hogy nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”
Könyvek
