Az örömhír Márk szerint
2. fejezet
1. vers
Napok múltán újra Kapernaumba ment s elment a híre, hogy otthon van.
2. vers
Sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtónál sem maradt férőhely. Hirdette nekik az igét.
3. vers
Ekkor emberek érkeztek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak. Négyen emelték.
4. vers
Mivel a tömeg miatt nem voltak képesek bevinni hozzá, ott, ahol volt, a tetőt bontották meg, s miután kivésték azt, a hordágyat, amelyen a gutaütött feküdt, leeresztették.
5. vers
Jézus miután látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Gyermekem, meg vannak bocsátva vétkeid!”
6. vers
Ott ült néhány írástudó is, kik szívükben ezt fontolgatták:
7. vers
„Miért beszél ez így? Káromol! Ki engedheti el a vétkeket az egyetlen Istenen kívül?”
8. vers
Jézus szellemével azonnal felismerte, hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük s megszólította őket: „Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben?
9. vers
Mi könnyebb, azt mondani-e a gutaütöttnek, hogy vétkeid meg vannak bocsátva, vagy ezt mondani: Kelj fel, emeld fel a hordágyadat és járj!
10. vers
Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fia felhatalmazást kapott arra, hogy vétkeket a földön megbocsásson, – odaszólt a gutaütötthöz:
11. vers
Azt mondom neked, kelj fel, emeld fel hordágyadat és eredj haza!”
12. vers
Az fel is kelt, tüstént felemelte hordágyát s kiment mindenki szemeláttára, úgyhogy valamennyien magukon kívül voltak és Istent dicsőítették.” Sohasem láttunk ilyesmit” – mondották.
13. vers
Megint kiment a tó partjára s hozzáment az egész tömeg, ő pedig tanította őket.
14. vers
Menetközben meglátta Lévit az Alfeus fiát,amint a vámnál ült és megszólította: „Kövess engem!” Mire az felkelt és követte.
15. vers
Történt aztán, hogy Lévi házában asztalhoz dőlt és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt vele és tanítványaival. Sokan voltak tudniillik és követték őt.
16. vers
Mikor azonban a farizeusok közül való írástudók meglátták, hogy a vétkezőkkel és vámszedőkkel együtt eszik, ezt mondták tanítványainak: „A vámszedőkkel és vétkezőkkel eszik együtt?”
17. vers
Ahogy ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.”
18. vers
János tanítványai és a farizeusok böjtölni szoktak. Eljöttek hát és megkérdezték tőle: „Miért van, hogy a János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, de a te tanítványaid nem böjtölnek?”
19. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Vajon böjtölhetnek a lakodalmas ház fiai, amíg a vőlegény velük van? Ameddig maguknál láthatják a vőlegényt, nem lehet, hogy böjtöljenek.
20. vers
Jönnek azonban napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor, azon a napon böjtölni fognak!
21. vers
Új anyagból senki sem rak foltot régi köpenyre, ha mégis megteszi, a lyukat betöltő új magához szakítja a régit és gonoszabb lesz a szakadás!
22. vers
Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, ha mégis, a bor szétszakítja a tömlőket, elvész a bor és a tömlők is, hanem új bort új tömlőkbe töltenek!”
23. vers
Történt, hogy szombaton vetések között haladt át, tanítványai utazás közben kalászokat tépdestek.
24. vers
A farizeusok megszólították: „Nézd csak, mit tesznek szombaton. Azt, amit nem szabad.”
25. vers
Jézus azonban azt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok mit tett Dávid, mikor szükséget látott s ő is, meg a vele lévők is megéheztek?
26. vers
Hogy Abjátár főpap alatt hogyan ment be az Isten házába és ette meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök s hogy adott a vele levőknek is?”
27. vers
Aztán ezt mondta nekik: „A szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért,
28. vers
úgyhogy az embernek Fia a szombatnak is ura!”
Könyvek
