Pál levele a rómaiakhoz

9. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemmel együtt tanúskodik,


2. vers

hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet.


3. vers

Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Krisztustól elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim.


4. vers

Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek,


5. vers

övék az atyák, kiktől hús szerint a Krisztus származott, aki mindenek felett való Isten, s áldandó az örök korokig. Ámen.


6. vers

Nem mintha az Isten igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izráelhez, aki Izráeltől való,


7. vers

nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: „Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,”


8. vers

azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.


9. vers

Mert ígéretnek szava ez: „Ebben az időtájban eljövök majd és Sárának fia lesz.”


10. vers

Nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki, amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,


11. vers

még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon,


12. vers

– azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,


13. vers

ahogy írva is van: „Jákóbot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem.”


14. vers

Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.


15. vers

Mózeshez ugyanis így szól: „Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok.”


16. vers

Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.


17. vers

Mert a fáraóhoz így szól az írás: „Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék: Nevemet.”


18. vers

Így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.


19. vers

Azt kérded most már tőlem: „Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?”


20. vers

De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így?


21. vers

Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt?


22. vers

És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek,


23. vers

másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott?


24. vers

Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.


25. vers

Már Hózseásnál is ezt mondja: „Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni s a nem szeretettet szeretettként,


26. vers

és az fog történni, hogy amely helyen azt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket nevezni.”


27. vers

Ézsaiás éppen így kiált Izráelért: „Ha Izráel fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövenye, csak a maradék fog megmenekülni.”


28. vers

Mert megcselekszi az igét az Úr a földön, miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést.


29. vers

És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorrához váltunk volna hasonlókká.”


30. vers

Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján elérhető igazságosságot.


31. vers

Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez.


32. vers

Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe.


33. vers

Ahogy írva van: „Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül.”

Fejezetek:


Könyvek