Exodus
33. fejezet
1. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Indulj, menj föl innen te meg a nép, melyet felhoztál Egyiptom országából abba az országba, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: a te ivadékaidnak fogom adni.
2. vers
És küldök előtted angyalt és elűzöm a Kanaánitát, az Emóritát, a Hittit, a Perizzit, a Hivvit és a Jebúszit,
3. vers
a tejjel-mézzel folyó országba; de én magam nem megyek közöttetek, mert keménynyakú nép vagytok, nehogy megsemmisítselek az úton.
4. vers
Midőn a nép hallotta ezt a baljóslatú szót, gyászba borultak és tartózkodtak az italtól, bár mindenkin rajta volt az ékszere.
5. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Ti keménynyakú nép vagytok; ha egy pillanatig közöttetek haladnék, megsemmisíthetnélek; most pedig tépjétek le ékszereiteket magatokról és meg fogom látni, mit teszek véletek.
6. vers
És lerakták Izráel gyermekei ékességüket, melyet viseltek Hóréb óta.
7. vers
Mózes pedig vette a sátort és felütötte a táboron kívül, távol a táborhelytől és nevezte azt a találkozás sátorának, és történt, hogy mindenki, aki kereste az Örökkévalót, kiment a találkozás sátorához, mely a táborhelyen kívül volt.
8. vers
És történt, hogy midőn Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt és állott mindenki sátra ajtajában és tekintettek Mózes után, míg elért a sátorba.
9. vers
És történt, hogy midőn elért Mózes a sátorba, leszállott a felhőoszlop és állott a sátor ajtajánál és Isten szólott Mózeshez.
10. vers
És az egész nép látta a felhőoszlopot, amint állott a sátor ajtajánál és felkelt az egész nép és leborult sátra ajtajában.
11. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez színről-színre, amint ember szól az ő társához. Azután Mózes visszatért a táborba, de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú nem távozott a sátor belsejéből.
12. vers
És szólott Mózes az Örökkévalóhoz: Lásd, te azt mondod nekem: Vezesd fel ezt a népet, de nem ismertetted meg velem azt, akit velem küldesz, holott azt mondtad: neveden ismerlek és kegyet is találtál szememben.
13. vers
És most, ha kegyet találtam szemedben, ismertesd meg velem a te utaidat, hogy téged megismerjelek és hogy valóban kegyet találhassak szemedben és nézd, hiszen a te néped ez a nemzet!
14. vers
És szólott az Örökkévaló: Az én arcom színe halad előtted és én megnyugvást szerzek neked.
15. vers
És Mózes felelt: Ha arcod színe nem halad velem, úgy ne is vigy föl minket innen.
16. vers
Mert miből fogom tudni, hogy kegyet találtunk szemedben én és a te néped, ha nem abból, hogy velünk haladsz és különbekké válunk én és a te néped minden népnél, mely a föld színén él.
17. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Ezt a dolgot is, amelyről szóltál, megteszem, mert kegyet találtál szememben és néven ismerlek.
18. vers
És szólott Mózes: Engedd látnom a te dicsőségedet!
19. vers
És szólott az Örökkévaló: Én elvonultatom minden jóságomat színed előtt és megjelenek az Irgalmas Örökkévaló néven előtted és irgalmat gyakorlok azon, akinek irgalmazok és könyörületet gyakorlok azon, akin megkönyörülök.
20. vers
És szólott az Örökkévaló: Nem láthatod színemet, mert nem láthat engem az ember, amíg él.
21. vers
És újra szólott az Örökkévaló: Íme van mellettem hely, és ott a sziklán fogsz állni.
22. vers
És lesz, midőn áthalad dicsőségem, elhelyezlek a sziklahasadékban és reádborítom kezemet míg elvonulok.
23. vers
Azután eltávolítom kezemet és láthatsz engem hátulról, de arcom színe nem látható.
Könyvek
