A Zsoltárok könyve
104. zsoltár
A teremtő és megtartó Isten
1. vers
Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
3. vers
palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
→
Zsolt 18,11
5. vers
Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6. vers
Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
→
1Móz 1,9
7. vers
Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8. vers
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
10. vers
Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
11. vers
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
12. vers
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
13. vers
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
→
Jób 38,25
14. vers
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
15. vers
és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
16. vers
Jóllaknak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17. vers
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
18. vers
A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
19. vers
Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.
→
1Móz 1,14
20. vers
Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
21. vers
az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.
22. vers
Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
23. vers
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
24. vers
Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25. vers
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26. vers
Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
→
Jób 40,25
28. vers
Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29. vers
Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
→
Jób 34,14
30. vers
Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.
31. vers
Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!
32. vers
Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33. vers
Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
34. vers
Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.
35. vers
Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
