A Zsoltárok könyve
32. zsoltár
Bűnbánat és bűnbocsánat
1. vers
Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.
→
Róm 4,6
2. vers
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.
4. vers
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.)
5. vers
Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)
→
Péld 28,13;
Ézs 38,17;
1Jn 1,9
6. vers
Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt.
7. vers
Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)
8. vers
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.
9. vers
Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.
10. vers
Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül.
11. vers
Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!
Könyvek
