Mózes negyedik könyve

Chapters:

… 20 21 22 23 24 …   ⇤ ← 22 → ⇥

verse #1

És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Móáb síkságán, a Jordán partján, Jerichón innen.

verse #2

Mikor látta Bálák, Cippór fia mindazt, amit Izrael tett az Emórival,

verse #3

akkor nagyon félt Móáb a néptől, mert sok volt, és irtózott Móáb Izrael fiaitól.

verse #4

És mondta Móáb Midján véneinek: most fölnyalja e gyülekezet egész környékünket, amint fölnyalja az marha a mező füvét. És Bálák, Cippór fia volt Móáb királya abban az időben.

verse #5

És küldött követeket Bileámhoz, Beór fiához Peszórba, mely a folyam mellett van, az ő népe fiainak országába, hogy őt elhívják, mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepi a föld színét, és lakik velem szemben.

verse #6

Azért most jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg bírom őt verni, és elűzöm az országból: mert tudom, akit megáldasz, az áldott és akit elátkozol, az elátkozott.

verse #7

És elmentek Móáb vénei, meg Midján vénei és varázsszerek a kezükben; elérkeztek Bileámhoz és elmondták neki Bálák szavait.

verse #8

És ő mondta nekik: Háljatok itt az éjjel és majd feleletet adok nektek, amint az Örökkévaló szól hozzám. És ott maradtak Móáb fejedelmei Bileámnál.

verse #9

És eljött Isten Bileámhoz és mondta: Kik ezek a férfiak nálad?

verse #10

És mondta Bileám Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám

verse #11

Íme a nép, mely kijött Egyiptomból és ellepte a föld színét; most hát jöjj, átkozd el azt értem, talán bírok harcolni ellene és elűzöm.

verse #12

És mondta Isten Bileámnak: Ne menj velük; ne átkozd el a népet, mert áldott az.

verse #13

És fölkelt Bileám reggel és mondta Bálák fejedelmeinek: Menjetek országotokba, mert vonakodott az Örökkévaló megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.

verse #14

Fölkerekedtek Móáb fejedelmei és elmentek Bálákhoz és mondták: Bileám vonakodott eljönni velünk.

verse #15

Bálák meg újra küldött fejedelmeket, többet és előkelőbbeket amazoknál.

verse #16

És elérkeztek Bileámhoz és mondták neki Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, eljönni hozzám;

verse #17

mert nagyon megtisztellek téged és mindent, amit nekem mondani fogsz, megteszek; csak jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet.

verse #18

És felelt Bileám és mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák tele házát ezüsttel, meg arannyal, sem hághatom át az Örökkévaló, az én Istenem parancsát, hogy tegyek kis dolgot vagy nagyot.

verse #19

És most maradjatok csak itt ti is az éjjel, hadd tudjam meg, mit fog az Örökkévaló újra hozzám szólni.

verse #20

És eljött Isten Bileámhoz éjjel és mondta neki: Ha téged meghívni jöttek a férfiak, kerekedjél föl, menj velük; de csak azt a dolgot, amit én neked mondani fogok, azt cselekedjed.

verse #21

És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát és elment Móáb fejedelmeivel.

verse #22

De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályozóul neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele.

verse #23

A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra.

verse #24

És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan.

verse #25

Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte.

verse #26

Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra.

verse #27

És meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal.

verse #28

Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy rnegvertél engem immár három ízben?

verse #29

És Bileám mondta a szamárnak: Mert játékot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna.

verse #30

És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktame így tenni veled? És ő mondta: Nem.

verse #31

Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult.

verse #32

És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben?

verse #33

A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna.

verse #34

És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni.

verse #35

Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és elment Bileám Bálák fejedelmeivel.

verse #36

Bálák meghallotta, hogy Bileám jön és kiment elé Móáb városába, mely az Árnón határán van mely a határ szélén van.

verse #37

És mondta Bálák Bileámnak: Nem küldtem–e már hozzád, hogy hívjalak, miért nem jöttél el hozzám? Vajon bizony nem bírlak–e megtisztelni?

verse #38

És mondta Bileám Báláknak: Íme most eljöttem hozzád, vajon szólhatok-e bármit? Az igét, melyet Isten számba tesz, azt fogom elmondani.

verse #39

És Bileám ment Bálákkal és elérkeztek Kirjász–Chúcószba.

verse #40

És áldozott Bálák marhát meg juhot és küldött Bileámnak meg a fejedelmeknek, kik vele voltak.

verse #41

És volt reggel, fogta Bálák Bileámot és fölvezette Baál magaslataira; onnan látta a nép egy részét.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36