Mózes negyedik könyve

capitolul 22


Capitole:


versetul 1

És elvonultak Izrael fiai és táboroztak Móáb síkságán, a Jordán partján, Jerichón innen.


Bálák, Móáb királya


versetul 2

Mikor látta Bálák, Cippór fia mindazt, amit Izrael tett az Emórival,


versetul 3

akkor nagyon félt Móáb a néptől, mert sok volt, és irtózott Móáb Izrael fiaitól.


versetul 4

És mondta Móáb Midján véneinek: most fölnyalja e gyülekezet egész környékünket, amint fölnyalja az marha a mező füvét. És Bálák, Cippór fia volt Móáb királya abban az időben.


Az első küldöttség Bileámhoz


versetul 5

És küldött követeket Bileámhoz, Beór fiához Peszórba, mely a folyam mellett van, az ő népe fiainak országába, hogy őt elhívják, mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepi a föld színét, és lakik velem szemben.


versetul 6

Azért most jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg bírom őt verni, és elűzöm az országból: mert tudom, akit megáldasz, az áldott és akit elátkozol, az elátkozott.


versetul 7

És elmentek Móáb vénei, meg Midján vénei és varázsszerek a kezükben; elérkeztek Bileámhoz és elmondták neki Bálák szavait.


versetul 8

És ő mondta nekik: Háljatok itt az éjjel és majd feleletet adok nektek, amint az Örökkévaló szól hozzám. És ott maradtak Móáb fejedelmei Bileámnál.


versetul 9

És eljött Isten Bileámhoz és mondta: Kik ezek a férfiak nálad?


versetul 10

És mondta Bileám Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött hozzám


versetul 11

Íme a nép, mely kijött Egyiptomból és ellepte a föld színét; most hát jöjj, átkozd el azt értem, talán bírok harcolni ellene és elűzöm.


versetul 12

És mondta Isten Bileámnak: Ne menj velük; ne átkozd el a népet, mert áldott az.


versetul 13

És fölkelt Bileám reggel és mondta Bálák fejedelmeinek: Menjetek országotokba, mert vonakodott az Örökkévaló megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.


versetul 14

Fölkerekedtek Móáb fejedelmei és elmentek Bálákhoz és mondták: Bileám vonakodott eljönni velünk.


A második küldöttség


versetul 15

Bálák meg újra küldött fejedelmeket, többet és előkelőbbeket amazoknál.


versetul 16

És elérkeztek Bileámhoz és mondták neki Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodjál, kérlek, eljönni hozzám;


versetul 17

mert nagyon megtisztellek téged és mindent, amit nekem mondani fogsz, megteszek; csak jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet.


versetul 18

És felelt Bileám és mondta Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák tele házát ezüsttel, meg arannyal, sem hághatom át az Örökkévaló, az én Istenem parancsát, hogy tegyek kis dolgot vagy nagyot.


versetul 19

És most maradjatok csak itt ti is az éjjel, hadd tudjam meg, mit fog az Örökkévaló újra hozzám szólni.


versetul 20

És eljött Isten Bileámhoz éjjel és mondta neki: Ha téged meghívni jöttek a férfiak, kerekedjél föl, menj velük; de csak azt a dolgot, amit én neked mondani fogok, azt cselekedjed.


Bileám és a szamár
Az utazás


versetul 21

És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát és elment Móáb fejedelmeivel.


versetul 22

De föllobbant Isten haragja, hogy ő menni akar, és odaállt az Örökkévaló angyala az útra akadályozóul neki; ő pedig nyargalt szamarán és két legénye vele.


versetul 23

A szamár meglátta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton és kivont kardja a kezében azért letért a szamár az útról és ment a mezőn; Bileám pedig megverte a szamarat, hogy ráterelje az útra.


versetul 24

És megállt az Örökkévaló angyala a szőlők gyalogútján, kerítés innen és kerítés amonnan.


versetul 25

Mikor a szamár látta az Örökkévaló angyalát, akkor odaszoronkodott a falhoz és odaszorította Bileám lábát a falhoz; ő pedig újra megverte.


versetul 26

Az Örökkévaló angyala pedig újra elvonult és megállt egy szoros helyen, ahol nem volt út kitérni, sem jobbra, sem balra.


versetul 27

És meglátta a szamár az Örökkévaló angyalát és lehevert Bileám alatt; erre fellobbant Bileám haragja és megverte a szamarat bottal.


versetul 28

Ekkor megnyitotta az Örökkévaló a szamár száját és ez mondta Bileámnak: Mit tettem neked hogy rnegvertél engem immár három ízben?


versetul 29

És Bileám mondta a szamárnak: Mert játékot űztél velem; ha kard volna a kezemben, bizony most megöltelek volna.


versetul 30

És mondta a szamár Bileámnak: Nemde, én vagyok szamarad amelyen nyargaltál, mióta létezel e napig, vajon szoktame így tenni veled? És ő mondta: Nem.


versetul 31

Ekkor megnyitotta az Örökkévaló Bileám szemeit és látta az Örökkévaló angyalát, hogy áll az úton, és kivont kardja a kezében; meghajolt és arcra borult.


versetul 32

És mondta neki az Örökkévaló angyala: Miért verted meg szamaradat immár három ízben?


versetul 33

A szamár pedig meglátott engem és kitért tőlem immár három ízben tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna, azt, pedig életben hagytam volna.


versetul 34

És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton; és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni.


versetul 35

Az Örökkévaló angyala pedig mondta, Bileámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad el; és elment Bileám Bálák fejedelmeivel.


Megérkezése és fogadtatása


versetul 36

Bálák meghallotta, hogy Bileám jön és kiment elé Móáb városába, mely az Árnón határán van mely a határ szélén van.


versetul 37

És mondta Bálák Bileámnak: Nem küldtem–e már hozzád, hogy hívjalak, miért nem jöttél el hozzám? Vajon bizony nem bírlak–e megtisztelni?


versetul 38

És mondta Bileám Báláknak: Íme most eljöttem hozzád, vajon szólhatok-e bármit? Az igét, melyet Isten számba tesz, azt fogom elmondani.


versetul 39

És Bileám ment Bálákkal és elérkeztek Kirjász–Chúcószba.


versetul 40

És áldozott Bálák marhát meg juhot és küldött Bileámnak meg a fejedelmeknek, kik vele voltak.


Előkészületek a nagy varázslásra


versetul 41

És volt reggel, fogta Bálák Bileámot és fölvezette Baál magaslataira; onnan látta a nép egy részét.

Capitole:


Cărți