Mózes második könyve

capitolul 32


Capitole:


Az aranyborjú és a nép bálványimádása


versetul 1

Midőn látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről, összegyülekezett a nép Áron körül és mondták neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából – nem tudjuk, mi történt vele.


versetul 2

És mondta nekik Áron: Szedjétek le az arany függőket, melyek nejeitek, fiaitok és leányaitok füleiben vannak és hozzátok el hozzám.


versetul 3

És leszedte magáról az egész nép az arany függőket, melyek füleikben voltak és elhozták Áronhoz.


versetul 4

Ő elvette kezükből és alakította azt a vésővel és csinált belőle öntött borjút; és ők mondták: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából.


versetul 5

Midőn Áron látta, oltárt épített előtte; és ki-kiáltotta Áron, mondván: Ünnep lesz az Örökkévalónak holnap.


versetul 6

És korán felkeltek másnap és hoztak égőáldozatokat és odavittek békeáldozatokat; és leült a nép enni és inni, azután fölkerekedtek mulatozni.


versetul 7

És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Eredj, menj le, mert elromlott a te néped, melyet felhoztál Egyiptom országából.


versetul 8

Letértek hamar az útról, melyet parancsoltam nekik, csináltak maguknak öntött borjút, leborultak előtte és áldoztak neki, mondván: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából.


versetul 9

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Láttam ezt a népet és íme kemény nyakú nép az.


versetul 10

Azért most hagyj engem, hogy felgerjedjen haragom ellenük és elpusztítsam őket és tegyelek téged nagy néppé!


versetul 11

De Mózes könyörgött az Örökkévaló, az ő Istene színe előtt és mondta: Miért; oh Örökkévaló gerjedjen fel haragod néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és hatalmas kézzel?


versetul 12

Miért szóljanak az Egyiptomiak, mondván: Vesztükre hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között és elpusztítsa őket a föld színéről; térj meg haragod felgerjedéséből és gondold meg a népednek szánt veszedelmet.


versetul 13

Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél magadra és szóltál hozzájuk: Megsokasítom magzatotokat, mint az ég csillagait és ezt az egész országot, amelyről szóltam, odaadom magzatotoknak, hogy bírják örökre.


versetul 14

És az Örökkévaló meggondolta a veszedelmet, amelyről szólt, hogy cselekszi az ő népével.


Mózes visszatér a táborba


versetul 15

És megfordult és lement Mózes a hegyről és a bizonyság két táblája a kezében; táblák, beírva mindkét oldalukon, innen és onnan beírva,


versetul 16

És a táblák, Isten műve azok és az írás; Isten írása az, bevésve a táblákba.


versetul 17

És Józsua hallotta a nép hangját, amint rivalgott és mondta Mózesnek: Háború hangja van a táborban!


versetul 18

De ő mondta: Nem a győzelemkiáltás hangja ez és nem a vereségkiáltás hangja az; karének hangját hallom én.


versetul 19

És volt, midőn közeledett a táborhoz és látta a borjút és a táncot, akkor felgerjedt Mózes haragja, ledobta kezeiből a táblákat és összetörte azokat a hegy alján.


versetul 20

És vette a borjút, amelyet csináltak, elégette a tűzben és megőrölte, míg nem finom lett; elszórta a víz színére és megitatta Izrael fiait.


versetul 21

És mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked ez a nép, hogy hoztál rá ilyen nagy vétket?


versetul 22

És mondta Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja; te ismered a népet, hogy rosszra hajlik az.


versetul 23

Ők mondták nekem: készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki kivezetett bennünket Egyiptom országából nem tudjuk mi történt vele.


versetul 24

Én pedig mondtam nekik: Kinek van aranya? Szedjétek le magatokról – és odaadták nekem; én meg beledobtam a tűzbe és kijött ez a borjú.


versetul 25

És Mózes látta a népet, hogy elvadult, mert elvadította Áron, gyalázatukra elleneiknél.


versetul 26

És megállt Mózes a tábor kapujában és mondta: Aki az Örökkévalóé, ide hozzám! És odagyülekeztek hozzá Lévi minden fiai.


versetul 27

És mondta nekik: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Kössétek fel ki-ki kardját a csípőjére és menjetek oda és vissza, kapuról kapura a táborban és öljétek meg, ki-ki az ő testvérét, ki-ki az ő felebarátját, ki-ki az ő rokonát.


versetul 28

És Lévi fiai cselekedtek Mózes szava szerint; és elesett a népből az nap mintegy háromezer ember.


versetul 29

És mondta Mózes: Töltsétek meg kezeiteket ma az Örökkévalónak, mert ki-ki az ő fia és testvére ellen lesz, hogy hozzatok magatokra ma áldást.


versetul 30

Volt pedig másnap, mondta Mózes a népnek: Ti nagy vétket követtetek el; azért most felmegyek az Örökkévalóhoz, talán engesztelést szerezhetek vétketekért.


versetul 31

Mózes tehát visszatért az Örökkévalóhoz és mondta: Oh kérlek, ez a nép nagy vétket követett el, készítettek maguknak arany istent.


versetul 32

Azért most, ha megbocsátod vétküket – ha pedig nem, törölj ki engem, kérlek, könyvedből, amelyet írtál.


versetul 33

És az Örökkévaló mondta Mózesnek: Aki ellenem vétkezett, azt fogom kitörölni könyvemből.


versetul 34

És most menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme angyalom jár előtted; és amely napon büntetek, megbüntetem őket vétkükért.


versetul 35

Ha az Örökkévaló sújtotta a népet, mivelhogy készítették a borjút, melyet készített Áron.

Capitole:


Cărți