Mózes második könyve

chapter 32


Chapters:


Az aranyborjú és a nép bálványimádása


verse #1

Midőn látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről, összegyülekezett a nép Áron körül és mondták neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából – nem tudjuk, mi történt vele.


verse #2

És mondta nekik Áron: Szedjétek le az arany függőket, melyek nejeitek, fiaitok és leányaitok füleiben vannak és hozzátok el hozzám.


verse #3

És leszedte magáról az egész nép az arany függőket, melyek füleikben voltak és elhozták Áronhoz.


verse #4

Ő elvette kezükből és alakította azt a vésővel és csinált belőle öntött borjút; és ők mondták: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából.


verse #5

Midőn Áron látta, oltárt épített előtte; és ki-kiáltotta Áron, mondván: Ünnep lesz az Örökkévalónak holnap.


verse #6

És korán felkeltek másnap és hoztak égőáldozatokat és odavittek békeáldozatokat; és leült a nép enni és inni, azután fölkerekedtek mulatozni.


verse #7

És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Eredj, menj le, mert elromlott a te néped, melyet felhoztál Egyiptom országából.


verse #8

Letértek hamar az útról, melyet parancsoltam nekik, csináltak maguknak öntött borjút, leborultak előtte és áldoztak neki, mondván: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából.


verse #9

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Láttam ezt a népet és íme kemény nyakú nép az.


verse #10

Azért most hagyj engem, hogy felgerjedjen haragom ellenük és elpusztítsam őket és tegyelek téged nagy néppé!


verse #11

De Mózes könyörgött az Örökkévaló, az ő Istene színe előtt és mondta: Miért; oh Örökkévaló gerjedjen fel haragod néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és hatalmas kézzel?


verse #12

Miért szóljanak az Egyiptomiak, mondván: Vesztükre hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között és elpusztítsa őket a föld színéről; térj meg haragod felgerjedéséből és gondold meg a népednek szánt veszedelmet.


verse #13

Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél magadra és szóltál hozzájuk: Megsokasítom magzatotokat, mint az ég csillagait és ezt az egész országot, amelyről szóltam, odaadom magzatotoknak, hogy bírják örökre.


verse #14

És az Örökkévaló meggondolta a veszedelmet, amelyről szólt, hogy cselekszi az ő népével.


Mózes visszatér a táborba


verse #15

És megfordult és lement Mózes a hegyről és a bizonyság két táblája a kezében; táblák, beírva mindkét oldalukon, innen és onnan beírva,


verse #16

És a táblák, Isten műve azok és az írás; Isten írása az, bevésve a táblákba.


verse #17

És Józsua hallotta a nép hangját, amint rivalgott és mondta Mózesnek: Háború hangja van a táborban!


verse #18

De ő mondta: Nem a győzelemkiáltás hangja ez és nem a vereségkiáltás hangja az; karének hangját hallom én.


verse #19

És volt, midőn közeledett a táborhoz és látta a borjút és a táncot, akkor felgerjedt Mózes haragja, ledobta kezeiből a táblákat és összetörte azokat a hegy alján.


verse #20

És vette a borjút, amelyet csináltak, elégette a tűzben és megőrölte, míg nem finom lett; elszórta a víz színére és megitatta Izrael fiait.


verse #21

És mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked ez a nép, hogy hoztál rá ilyen nagy vétket?


verse #22

És mondta Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja; te ismered a népet, hogy rosszra hajlik az.


verse #23

Ők mondták nekem: készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki kivezetett bennünket Egyiptom országából nem tudjuk mi történt vele.


verse #24

Én pedig mondtam nekik: Kinek van aranya? Szedjétek le magatokról – és odaadták nekem; én meg beledobtam a tűzbe és kijött ez a borjú.


verse #25

És Mózes látta a népet, hogy elvadult, mert elvadította Áron, gyalázatukra elleneiknél.


verse #26

És megállt Mózes a tábor kapujában és mondta: Aki az Örökkévalóé, ide hozzám! És odagyülekeztek hozzá Lévi minden fiai.


verse #27

És mondta nekik: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Kössétek fel ki-ki kardját a csípőjére és menjetek oda és vissza, kapuról kapura a táborban és öljétek meg, ki-ki az ő testvérét, ki-ki az ő felebarátját, ki-ki az ő rokonát.


verse #28

És Lévi fiai cselekedtek Mózes szava szerint; és elesett a népből az nap mintegy háromezer ember.


verse #29

És mondta Mózes: Töltsétek meg kezeiteket ma az Örökkévalónak, mert ki-ki az ő fia és testvére ellen lesz, hogy hozzatok magatokra ma áldást.


verse #30

Volt pedig másnap, mondta Mózes a népnek: Ti nagy vétket követtetek el; azért most felmegyek az Örökkévalóhoz, talán engesztelést szerezhetek vétketekért.


verse #31

Mózes tehát visszatért az Örökkévalóhoz és mondta: Oh kérlek, ez a nép nagy vétket követett el, készítettek maguknak arany istent.


verse #32

Azért most, ha megbocsátod vétküket – ha pedig nem, törölj ki engem, kérlek, könyvedből, amelyet írtál.


verse #33

És az Örökkévaló mondta Mózesnek: Aki ellenem vétkezett, azt fogom kitörölni könyvemből.


verse #34

És most menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme angyalom jár előtted; és amely napon büntetek, megbüntetem őket vétkükért.


verse #35

Ha az Örökkévaló sújtotta a népet, mivelhogy készítették a borjút, melyet készített Áron.

Chapters:


Books