Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele

capitolul 11


Capitole:


versetul 1

Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.


versetul 2

Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.


versetul 3

Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.


versetul 4

Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.


versetul 5

Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.


versetul 6

Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.


versetul 7

Avagy cselekedtem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?


versetul 8

Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.


versetul 9

Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.


versetul 10

Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.


versetul 11

Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.


versetul 12

De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.


versetul 13

Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.


versetul 14

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.


versetul 15

Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.


versetul 16

Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.


versetul 17

A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,


versetul 18

Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.


versetul 19

Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.


versetul 20

Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.


versetul 21

Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.


versetul 22

Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.


versetul 23

Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.


versetul 24

A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.


versetul 25

Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;


versetul 26

Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;


versetul 27

Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.


versetul 28

Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.


versetul 29

Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?


versetul 30

Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.


versetul 31

Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.


versetul 32

Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;


versetul 33

És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.

Capitole:


Cărți