Mózes negyedik könyve az izráeliták megszámlálásáról való könyv

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:


versetul 2

Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.


versetul 3

És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.


versetul 4

Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.


versetul 5

Ha pedig riadót fújtok meg, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak.


versetul 6

Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.


versetul 7

Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.


versetul 8

A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.


versetul 9

És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.


versetul 10

A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.


versetul 11

Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.


versetul 12

És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.


versetul 13

Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.


versetul 14

Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő serege szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.


versetul 15

Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.


versetul 16

És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.


versetul 17

És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.


versetul 18

Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.


versetul 19

A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.


versetul 20

És a Gád törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.


versetul 21

Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.


versetul 22

Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.


versetul 23

A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.


versetul 24

A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.


versetul 25

Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer; az Ammisaddai fia.


versetul 26

Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.


versetul 27

És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.


versetul 28

Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.


versetul 29

Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.


versetul 30

Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.


versetul 31

És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.


versetul 32

És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.


versetul 33

Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.


versetul 34

És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.


versetul 35

Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.


versetul 36

Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

Capitole:


Cărți