A Márk írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.


versetul 2

És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.


versetul 3

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?


versetul 4

Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.


versetul 5

És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;


versetul 6

De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.


versetul 7

Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,


versetul 8

És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.


versetul 9

Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.


versetul 10

És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.


versetul 11

Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.


versetul 12

Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.


versetul 13

Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.


versetul 14

Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.


versetul 15

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.


versetul 16

Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.


versetul 17

És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?


versetul 18

Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.


versetul 19

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.


versetul 20

Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.


versetul 21

Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.


versetul 22

Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.


versetul 23

Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!


versetul 24

A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!


versetul 25

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.


versetul 26

Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?


versetul 27

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.


versetul 28

És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.


versetul 29

Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,


versetul 30

A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.


versetul 31

Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.


versetul 32

Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,


versetul 33

Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;


versetul 34

És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.


versetul 35

És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.


versetul 36

Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?


versetul 37

Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.


versetul 38

Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?


versetul 39

Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;


versetul 40

De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.


versetul 41

És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.


versetul 42

Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.


versetul 43

De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;


versetul 44

És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:


versetul 45

Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.


versetul 46

És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.


versetul 47

És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


versetul 48

És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


versetul 49

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.


versetul 50

Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.


versetul 51

És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.


versetul 52

Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

Capitole:


Cărți