capitolul 5
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek fahordásban botlanak el.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
Elestt a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettéb!
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly