János evangéliuma

capitolul 11


Capitole:


Lázár feltámasztása


versetul 1

Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

Lk 10,38


versetul 2

Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

Jn 12,3; Mt 26,7; Mk 14,3


versetul 3

A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.


versetul 4

Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.


versetul 5

Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.


versetul 6

Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,


versetul 7

de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!


versetul 8

A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?


versetul 9

Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,


versetul 10

de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.


versetul 11

Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.


versetul 12

A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.


versetul 13

Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.


versetul 14

Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.


versetul 15

Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!


versetul 16

Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!


versetul 17

Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.


versetul 18

Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,


versetul 19

ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.


versetul 20

Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.


versetul 21

Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


versetul 22

De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.


versetul 23

Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!


versetul 24

Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

Dán 12,2; Jn 5,28


versetul 25

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;


versetul 26

és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?

Jn 5,24


versetul 27

Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

Mt 16,16


versetul 28

Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.


versetul 29

Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.


versetul 30

De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.


versetul 31

A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.


versetul 32

Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


versetul 33

Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.


versetul 34

Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!


versetul 35

Jézus könnyekre fakadt.


versetul 36

A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!


versetul 37

Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?


versetul 38

Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.


versetul 39

Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.


versetul 40

Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?


versetul 41

Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.


versetul 42

Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.


versetul 43

Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!


versetul 44

És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!


A nagytanács elhatározza Jézus megölését


versetul 45

Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.


versetul 46

Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.


versetul 47

Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.

Mt 26,3; Mk 14,1; Lk 22,2


versetul 48

Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.


versetul 49

Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.


versetul 50

Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.


versetul 51

Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;


versetul 52

és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.


versetul 53

Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.


versetul 54

Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.


versetul 55

Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.


versetul 56

Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?


versetul 57

A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Capitole:


Cărți