Jób könyve

capitolul 39


Capitole:


versetul 1

Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?


versetul 2

Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?


versetul 3

Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.


versetul 4

Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.


versetul 5

Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?


versetul 6

A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.


versetul 7

Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.


versetul 8

A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.


versetul 9

Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?


versetul 10

Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?


versetul 11

Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?


versetul 12

Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?


versetul 13

Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!


versetul 14

A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.


versetul 15

Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.


versetul 16

Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.


versetul 17

Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.


versetul 18

De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.


versetul 19

Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?


versetul 20

Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.


versetul 21

Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.


versetul 22

Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.


versetul 23

Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.


versetul 24

Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.


versetul 25

Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.


versetul 26

A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?


versetul 27

A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?


versetul 28

Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.


versetul 29

Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.


versetul 30

Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

Capitole:


Cărți