Lukács evangéliuma

capitolul 22


Capitole:


Júdás elárulja Jézust


versetul 1

Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

2Móz 12,2; Mt 26,17


versetul 2

A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.


versetul 3

A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.


versetul 4

Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.


versetul 5

Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.


versetul 6

Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.


Az utolsó vacsora


versetul 7

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.


versetul 8

Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.


versetul 9

Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?


versetul 10

Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,


versetul 11

és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?


versetul 12

Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!


versetul 13

Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.


versetul 14

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,


versetul 15

és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.


versetul 16

Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.


versetul 17

Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!


versetul 18

Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.


versetul 19

És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!


versetul 20

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

Zsid 9,20; 2Móz 24,8; Jer 31,31


versetul 21

De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.


versetul 22

Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.


versetul 23

Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.


Ki a legnagyobb?


versetul 24

Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.


versetul 25

Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.


versetul 26

Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.


versetul 27

Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

Jn 13,1


versetul 28

Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,


versetul 29

és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;


versetul 30

hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.

Mt 19,28


Jézus inti Pétert és a többi tanítványt


versetul 31

Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

Jn 13,7


versetul 32

de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!

Jn 21,15


versetul 33

Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!


versetul 34

Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.


versetul 35

Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.


versetul 36

Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.


versetul 37

Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.

Ézs 53,12


versetul 38

Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!


A Gecsemáné-kertben


versetul 39

Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.


versetul 40

Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!


versetul 41

Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:


versetul 42

Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.


versetul 43

Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.


versetul 44

Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

Zsid 5,7


versetul 45

Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.


versetul 46

Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!


Jézust elfogják


versetul 47

Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.


versetul 48

Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?


versetul 49

Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?


versetul 50

Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.


versetul 51

Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.


versetul 52

Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.


versetul 53

Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.


Jézus a főpap házában
Péter megtagadja Jézust


versetul 54

Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.


versetul 55

Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.


versetul 56

Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.


versetul 57

Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!


versetul 58

Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!


versetul 59

Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.


versetul 60

Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.


versetul 61

Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.


versetul 62

Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.


versetul 63

Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,


versetul 64

majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!


versetul 65

És sok más szidalmat is szórtak rá.


Jézus a nagytanács előtt


versetul 66

Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,


versetul 67

és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,


versetul 68

ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.


versetul 69

De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján.

Dán 7,13; Zsolt 110,1


versetul 70

Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.


versetul 71

Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.

Capitole:


Cărți