A Zsoltárok könyve

Capitole:

… 20 21 22 23 24 …   ⇤ ← 22 → ⇥

versetul 1

A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

versetul 2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

→ Mt 27,46

versetul 4

Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.

versetul 5

Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.

→ Zsolt 107,6; Róm 10,11

versetul 6

Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

versetul 7

De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.

→ Ézs 53,2

versetul 8

Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:

→ Mt 27,39

versetul 9

Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

versetul 10

Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.

versetul 11

Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

versetul 12

Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

versetul 13

Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

versetul 14

Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

versetul 15

Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

versetul 16

Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

→ Jn 19,28

versetul 17

Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

versetul 18

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

versetul 19

Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

→ Mt 27,35

versetul 20

Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

versetul 21

Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

versetul 22

Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat!

versetul 23

Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.

→ Zsid 2,12

versetul 24

Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!

versetul 25

Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja.

→ Zsolt 34,7

versetul 26

Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.

versetul 27

Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!

→ Zsolt 69,33

versetul 28

A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.

→ 1Móz 12,3; Ézs 45,22; Ézs 60,3; Lk 13,29; Jel 15,4

versetul 29

Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.

versetul 30

Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.

versetul 31

Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

versetul 32

Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150