A Zsoltárok könyve

Psalmul 79

Ászáf zsoltára. Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak.

Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki.

Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet.

Uram, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod?

Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül!

Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították.

Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket!

Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!

Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod!

Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, amellyel téged illettek, Uram!

Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.

Cărți