Dániel könyvének szövege
capítulo 6
verso 1
és a méd Dárius vette át a királyságot hatvankét éves korában.
verso 2
Tetszett Dáriusnak, hogy királysága élére százhúsz alkirályt helyezzen, s hogy azok kezén legyen egész királysága;
verso 3
mindezek fölé pedig három főtanácsost helyezett, kik közül egy Dániel volt, hogy az alkirályok ezek alá legyenek rendelve, hogy a birodalom kárt ne szenvedjen.
verso 4
Dániel azután kitűnt a főtanácsosok és az alkirályok közül, ami annak volt a következménye, hogy benne igen magas szellem lakott s a király azon gondolkozott, hogy őt fogja tenni egész királyságának élére.
verso 5
A főtanácsosok és alkirályok aztán szemmel tartották Dánielt, hogy a királyság ügyei körül valami ürügyet találjanak ellene. De semmi ürügyet, semmi rosszat nem voltak képesek ellene találni azért, mert hű volt, s mert semmiféle hanyagságot vagy rosszaságot nem lehetett ellene találni.
verso 6
E férfiak aztán így szóltak: Ez ellen a Dániel ellen semmi ürügyet nem fogunk találni, ha nem találunk valamit ellene Istenének törvényében!
verso 7
Izgatottan futottak hát ezek a főtanácsosok és alkirályok a királyhoz és így szóltak hozzá: Dárius király, korszakokig élj!
verso 8
A királyság összes főtanácsosai, helytartói, alkirályai, államtanácsosai és kormányzói tanácskoztak egymással, hogy királyi rendeletet kellene hozni, egy tilalmat állapítani meg, hogy mindenkit, aki harminc napig akár istentől, akár embertől bármit is kér Rajtad kívül, király, az oroszlánok vermébe kell vetni.
verso 9
Most hát, óh, király, adj ki tilalmat s írass írást, mely a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint meg nem változhatik!
verso 10
Dárius király mind ezek szerint megíratta a tiltó rendeletet.
verso 11
Dániel, amint megtudta, hogy a rendelet megíratott, bement házába, hol Jeruzsálem felé nyitva voltak az ablakok s naponként háromszor térdre borult, imádkozott Istene előtt s magasztalást mondott egészen úgy, mint ahogy addig cselekedett volt.
verso 12
Abban az időben azok az emberek ott sürgölődtek és rajta kapták Dánielt, amint Istene előtt kérlelt s Hozzá kegyelemért könyörgött.
verso 13
Azon nyomban mentek és a tilalomra vonatkozólag kérdést intéztek a királyhoz: Ugye, hogy tilalmat írattál, hogy bármely embert, aki harminc napon át akármelyik istentől vagy embertől kér valamit te rajtad kívül, óh király, az oroszlánok vermébe kell dobni? A király ezt felelte: Kiment a parancsolat a médek és perzsák változhatatlan törvénye szerint!
verso 14
Azonnal válaszoltak a királynak: a júdabeli száműzöttek közül való Dániel nem törődik veled, sem tilalmaddal, óh, király, amelyet írattál, hanem naponkint háromszor elmondja imádságát.
verso 15
Amint a király meghallotta a dolgot, nagyon ellenére volt az; egész szívét arra tette föl, hogy Dánielt megmentse s napnyugtáig erőlködött megszabadításán.
verso 16
De azok a férfiak megostromolták a királyt és így szóltak a királyhoz: Tudd meg óh, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király hozott, megváltoztatni nem lehet!
verso 17
Erre a király nyomban elrendelte, hogy vezessék elő Dánielt és vessék az oroszlánok vermébe. Így szólt a király Dánielhez: a te Istened, akihez oly kitartóan imádkozol, szabadítson meg téged!
verso 18
Azután hoztak egy követ, rátették a verem szájára és azt a király pecsétgyűrűjével és főembereinek pecsétgyűrűjével lepecsételték, hogy Dániel ügyén változtatni ne lehessen.
verso 19
A király bement palotájába és étlen töltötte az éjszakát. Hölgyeket nem hozatott magához és az álom kerülte.
verso 20
Hajnalban, virradatkor a király hirtelen fölkelt és sietve az oroszlánok verméhez ment.
verso 21
Mikor a veremhez közel ért, szomorú hangon a király így kiáltott Dánielhez: Dániel! Az élő Istennek szolgája! Vajon a te Istened, akihez oly kitartóan imádkoztál, meg tudott–e téged szabadítani az oroszlánoktól?
verso 22
Ekkor Dániel így beszélt a királyhoz: Király! Korszakokig élj!
verso 23
Az én Istenem elküldte angyalát, hogy bezárja az oroszlánok száját, hogy azok meg ne sértsenek engem azért, mert Ő előtte tisztaság találtatott bennem és veled szemben sem tettem semmiféle jogtalanságot óh, király!
verso 24
A király tüstént rendkívül örömre gerjedt miatta s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák föl a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből és semmi sértést nem találtak rajta, mert bízott Istenében.
verso 25
A király aztán megparancsolta, hogy hozzák elő azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták; őket magukat, gyermekeiket és feleségeiket az oroszlánok vermébe vetették s még le sem értek a verem fenekére, már is hatalmukba kerítették őket az oroszlánok és csontjaikat is szétmorzsolták mind.
verso 26
Ekkor Dárius király /levelet/ íratott mind azoknak a népeknek, nemzeteknek és nyelveknek, amelyek a földön laknak: Békességetek nagy legyen!
verso 27
Rendelet ment ki tőlem, hogy királyságom egész uralma alatt féljenek és rettegjenek a Dániel Istenétől, mert Ő az élő Isten! Ő korszakokon át megmarad; királysága nem pusztul el s uralkodása mindvégig eltart.
verso 28
Ő szabadít és megment; a mennyben és a földön jeleket és csodákat tesz: Ő mentette ki Dánielt az oroszlánok karmából!
verso 29
Ez a Dániel pedig sikerdús életet élt Dárius és a perzsa Kóres birodalmában.
Libros
