Dániel könyvének szövege
capítulo 2
verso 1
Nabukodonozor királyságának második esztendejében Nabukodonozor álmokat látott, azoktól szelleme lökést kapott, de az álma elveszett.
verso 2
Ekkor a király elrendelte, hogy hívják össze az írástudókat, a jósokat, a varázslókat, és a kaldeusokat, hogy a királynak mondják meg álmát. Mikor aztán bementek és megállottak a király előtt,
verso 3
a király így szólt hozzájuk: Álmot láttam és szellemem lökést kapott, hogy az álmot megösmerjem.
verso 4
Ekkor a kaldeusok ezt mondták a királynak arámul: Király! korszakokig élj! Mondd meg szolgáidnak az álmot s mi megjelentjük a megfejtést!
verso 5
De hangzott a király felelete a kaldeusokhoz: Kiesett a dolog belőlem! Ha nem adjátok tudtomra az álmot és a megfejtést, darabokra tépnek titeket és házaitokat szemétdombbá teszik!
verso 6
Ám, ha az álmot és annak megfejtését megjelentetitek, ajándékot, adományt és magas kitüntetést fogtok kapni tőlem; azért jelentsétek meg nékem az álmot és megfejtését!
verso 7
Azok másodízben is így szóltak: a király mondja meg szolgáinak az álmot s mi megjelentetjük annak megfejtését!
verso 8
De újra felelt a király: Bizony tudom, hogy csak időt akartok nyerni azért, mert látjátok, hogy a dolog kiesett belőlem!
verso 9
Mert ha az álmot nem adjátok tudtomra, egy az ítéletetek; hiszen megegyeztetek, hogy egy hazug és romlott szót mondtok nekem, míg az idő változik; azért hát mondjátok meg az álmot nekem, hogy tudhassam, hogy megfejtését is meg tudjátok mondani.
verso 10
Újra válaszoltak a kaldeusok a királynak: Nincs ember a földön, aki a király kívánságát meg tudná mondani azért, mert még egyetlen nagy király, vagy uralkodó sem kérdezett hasonló dolgot egyetlen írástudótól, varázslótól, vagy kaldeustól sem!
verso 11
Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz s nincs senki más, aki megmondja azt, csak az istenek, kiknek lakása nincs a hús-emberekkel együtt.
verso 12
Mindezek miatt a király annyira megharagudott s oly méregbe jött, hogy megparancsolta, hogy veszítsék el az összes babiloni bölcseket.
verso 13
Kiment hát a parancsolat, hogy a bölcseket meg kell ölni. Keresték Dánielt és társait is, hogy megöljék őket.
verso 14
Dániel akkor okos tanáccsal fordult Arjókhoz, a királyi hóhérok parancsnokához, ki Bábel bölcseinek megölésére kiment.
verso 15
Megkérdezte Arjóktól, a király hatalmas emberétől: ki miatt ment ki a királytóé ez a kérlelhetetlen parancsolat?
verso 16
Mikor Arjók a rendeletet Dániellel tudatta, Dániel bement és azt kérte a királytól, hogy adjon neki időt arra, hogy a megfejtést megjelenthesse a királynak.
verso 17
Mihelyt Dániel hazaért, tudatta a dolgot Chananjával, Misáéllel és Azarjával,
verso 18
hogy e titok dolgában keressék a mennyek Istene irgalmasságát, hogy Dániel és társai el ne vesszenek Babilon többi bölcsével együtt.
verso 19
Dánielnek akkor éjszaka látomásban kijelentetett a titok.Ekkor Dániel áldotta a mennyek Istenét.
verso 20
Így szólt Dániel: Korszakról korszakra / öröktől fogva mind örökké/ legyen az Isten Neve áldott, mert Övé a bölcsesség és az erő!
verso 21
Ő változtatja meg az időtartamokat és időpontokat; Ő küld az elmúlásba királyokat és Ő állít királyokat; Ő rendel bölcsességet a bölcseknek s értelmet a belátás ismerőinek.
verso 22
Kijelenti a mély és rejtett dolgokat: tudja, mi van a sötétségben és a világosság együtt lakik vele!
verso 23
Magasztallak és dicsérlek én atyáimnak Istene, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem; hogy most is tudtomra adtad, amit kértünk Tőled, mert a király dolgát tudomásunkra hoztad!
verso 24
Mindennek megfelelően Dániel bement Arjókhoz, akit a király arra rendelt, hogy a babiloni bölcseket elveszítse; ment és azt mondta neki: Ne veszítsd el a babiloni bölcseket; vígy engem a király elé, s megjelentem a királynak a megfejtést!
verso 25
Akkor Arjók aggodalmas sietséggel, hogy Dánielt a király elé bevigye, így szólt hozzá: A judabeli száműzöttek között találtam egy férfit, aki majd megjelenteti a királynak a megfejtést.
verso 26
Megszólította a király Dánielt, akinek neve Baltazár: Képes vagy-e tudatni velem az álmot, amelyet láttam és annak megfejtését?!
verso 27
Dániel azt a választ adta a király előtt: a titkot, amelyet a király kérdez, bölcsek, jósok, írástudók és csillagászok nem tudják megmondani a királynak:
verso 28
ámde van Isten az égben, titkok leleplezője, Ő adta tudtára Nabukodonozor királynak, hogy mi fog történni a napok utolján. Álmod, fejed látomásai, melyeket ágyadon láttál, ezek voltak:
verso 29
Benned oh, király, ágyadon gondolatok szálltak föl, vajon mi történik ezután. S Az, aki a titkokat leleplezi, tudatta veled, hogy mi fog történni.
verso 30
Nekem pedig nem oly bölcsesség következtében lepleződött le ez a titok, amely minden élőkön fölül volna benne, hanem avégett, hogy a megfejtést megtudja a király és szíved gondolatait megösmerd.
verso 31
Te látni kezdtél, oh király! Egyszerre egyetlen nagy szobor állott előtted. Ez a szobor teméntelen nagy volt: dicsősége rendkívüli, ahogy elődbe állott, ránézni félelmetes volt.
verso 32
Annak a szobornak feje finom aranyból volt; melle és karja ezüstből; hasa és csípője rézből,
verso 33
lábszára vasból, lábfeje részben vasból, részben agyagból.
verso 34
Te láttál, míg egyszer csak kéz nélkül leszakadt egy kő s vasból és agyagból való lábán eltalálta a szobrot és szétőrölte azokat.
verso 35
Tüstént felőrlődtek, mintha egyből volnának: a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany s olyanokká lettek, mint a nyári szérű pelyvája; fölkapta őket a szél s hely többé nem volt számukra található. Az a kő, amely megütötte a szobrot, nagy heggyé lett, amely betöltötte az egész földet.
verso 36
Ez az álom s megfejtését is megmondjuk a királynak!
verso 37
Te, oh király, királyok királya, kinek a mennyek Istene az uralmat, a gazdagságot, az erőt és a méltóságot adta s
verso 38
kezedbe adta mindenütt, ahol csak emberek fiai laknak, őket, állatot, a mezőt és az ég madarait és téged mindnyájukon úrrá tett, te vagy az aranyból való fő!
verso 39
Utánad más királyság kél föl, náladnál földibb; annak utána harmadik királyság, a rézből való, mely az egész földön uralkodni fog.
verso 40
Majd egy negyedik királyság lesz, erős, mint a vas; egészen úgy, mint ahogy a vas mindent széttör és megőröl: zúzó vasként fogja mindazokat széttörni és megőrölni.
verso 41
Hogy pedig a lábfejet és ujjait részben fazekas agyagából valónak, részben vasnak láttad, megosztott királyság támad s lesz benne a vas szilárdságából valami éppen azért, mert a vasat az agyagcseréppel keveredve láttad.
verso 42
S hogy a lábujjak részben cserépből voltak, azt jelenti, hogy a királyság részben szilárd, részben törékeny lesz.
verso 43
Hogy a vasat keveredve láttad a sáros agyaggal, azt jelenti, hogy bár emberi mag által összekeverednek, az alkotórészek mégsem fognak egymáshoz ragaszkodni, mint ahogy a vas nem keveredhetik az agyaggal.
verso 44
Ám ama királyoknak napjaiban az egek Istene örökkévaló királyságot fog támasztani, mely nem pusztul el. Ez a királyság nem fog más népre átszállni; szét fogja zúzni ama királyságokat mind és végüket veti; de maga az örök korszakokra támad fel.
verso 45
Annak megfelelően, hogy hegyről kéz nélkül egy követ láttál leválni és az széjjelzúzta a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat, egy nagy Isten azt adja tudtára a királynak, hogy mi lesz ennek utána. S az álom biztos és annak magyarázata megbízható.
verso 46
Tüstént arcára borult Nabukodonozor király Dániel előtt, mélyen meghajolt és megparancsolta, hogy áldozatot és jóillatú fűszert vigyenek neki.
verso 47
Aztán ilyen szavakra fakadt a király: Az az igazság, hogy a ti Istenetek az istenek Istene és a királyok Ura, titkok leleplezője, hogy képes voltál ezt a titkot feltárni!
verso 48
A király ezután nagy polcra emelte Dánielt; sok és nagy ajándékot juttatott neki; megbízta Babilon egész területének kormányzatával és Babilon összes bölcsei fölé, legfőbb parancsolóvá tette.
verso 49
Dániel kérésére a király Babilon kerületének kormányzására Sadrakhot, Mésákhot és Abednégót rendelte. Dániel maga a király kapujában lakott.
Libros
