Pál levele az efézusiakhoz
capítulo 4
verso 1
Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
verso 2
mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek
verso 3
és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
verso 4
Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
verso 5
legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
verso 6
egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat , és mindenekben bent lakik.
verso 7
A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
verso 8
ezért mondja: „Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.”
verso 9
Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
verso 10
aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
verso 11
Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul
verso 12
a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére,
verso 13
míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk,
verso 14
hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
verso 15
ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba,
verso 16
kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
verso 17
Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
verso 18
elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
verso 19
kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
verso 20
Ti nem így ismertétek meg a Krisztust,
verso 21
ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
verso 22
hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
verso 23
de értelmetek szelleme által megújuljatok,
verso 24
és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
verso 25
Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
verso 26
Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
verso 27
se helyet ne adjatok a vádlónak.
verso 28
A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek.
verso 29
Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják.
verso 30
Az Istennek Szent Szellemét, kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok.
verso 31
Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
verso 32
legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Krisztusban megkegyelmezett nektek.
Libros
