Pál levele az efézusiakhoz
4. fejezet
1. vers
Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
2. vers
mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek
3. vers
és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
4. vers
Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
5. vers
legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
6. vers
egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat , és mindenekben bent lakik.
7. vers
A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
8. vers
ezért mondja: „Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.”
9. vers
Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
10. vers
aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
11. vers
Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul
12. vers
a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére,
13. vers
míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk,
14. vers
hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
15. vers
ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba,
16. vers
kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
17. vers
Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
18. vers
elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
19. vers
kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
20. vers
Ti nem így ismertétek meg a Krisztust,
21. vers
ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
22. vers
hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
23. vers
de értelmetek szelleme által megújuljatok,
24. vers
és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
25. vers
Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
26. vers
Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
27. vers
se helyet ne adjatok a vádlónak.
28. vers
A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek.
29. vers
Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják.
30. vers
Az Istennek Szent Szellemét, kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok.
31. vers
Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
32. vers
legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Krisztusban megkegyelmezett nektek.
Könyvek
