Jeremiás
capítulo 17
verso 1
Júdának bűne föl van róva érc íróvesszővel és gyémántheggyel, be van vésve szívük táblájára és oltáraitok sarkaira,
verso 2
valameddig fiaik emlékezni fognak oltáraikra és bálványligeteikre, minden lombos fára a magas halmokon.
verso 3
Ó, Én szent hegyem a mező közepén! a te gazdagságodat, mind a te kincseidet zsákmányul adom a te bálványoltáraid miatt, a te vétked miatt egész határodon.
verso 4
És föl fogod adni önhibádból a te örökrészedet, amelyet néked adtam és rabszolgává teszlek, hogy szolgáld ellenségeidet ismeretlen országban, mert haragomban tüzet gyujtottatok, mely örökké lobog.
verso 5
Így szól az Örökkévaló: Átkozott a férfi, aki emberben bízik és halandó testet választ támaszul, de Istentől elpártol a szíve,
verso 6
olyan lesz, mint a katáng a sivatagban, amely nem érzi, mikor jön a jóidő és szikkadt talajon lakik a pusztaságban, szikes földön, amely nem lakható.
verso 7
De áldott a férfi, aki bízik az Örökkévalóban, mert Isten az ő biztos menedéke.
verso 8
Olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, mely folyó felé bocsátja gyökereit, nem érzi, ha jő a bőség és a levele dús zöld marad, nem aggódik az aszály évében és nem szűnik meg gyümölcsöt hozni.
verso 9
Ó, csalárdabb a szív mindennél és gyarló nagyon, ki ismerheti azt eléggé?
verso 10
Én, az Örökkévaló vizsgálom a szíveket, fürkészem a veséket, hogy megadjam minden embernek, ami megilleti útjai szerint és cselekedetei gyümölcse szerint.
verso 11
A túzok kikölti azt is, ami nem az ő tojása, ilyen az, aki gazdagságot szerez jogtalanul, azt is elhagyja napjainak felében és a végén becstelenné lesz.
verso 12
Isteni dicsőség trónja, magasztos kezdettől fogva, te vagy szentélyünk székhelye!
verso 13
Izráel reménysége, ó, Örökkévaló, akik Téged elhagynak, szégyent fognak vallani és akik Tőled elpártolnak az országban, balsorsra lesznek írva, mert elhagyták az élővizek forrását, az Örökkévalót.
verso 14
Ó, gyógyíts meg engem, hogy meggyógyuljak, segíts meg engem, hogy meg legyek segítve, mert te vagy az én dicsőségem.
Libros
