Jeremiás
capítulo 46
verso 13
Az ige, amelyet az Örökkévaló Jirmeja prófétához intézett arról, hogy Nebukadrecár Babilónia királya föl fog vonulni, hogy megverje Egyiptom országát:
verso 14
Hirdessétek Egyiptomban és hallassátok Migdólban, hangoztassátok Memphiszben és Daphnéban és mondjátok: sorakozz és állj készen, mert máris kard emészti környezetedet!
verso 15
Miért sodortattak el a te legkiválóbb hőseid, hogy nem tudott megállani egy sem, mert Isten döntötte őket le!
verso 16
Egyre több lett a leroskadó; egymásra hullott az ember és szólottak: jertek, menjünk haza a mi népünkhöz, a mi országunkba a sebző kard elől!
verso 17
Kiáltozva hívják ott Fáraót, Egyiptom királyát, pusztító zűrzavar elmulasztja a kellő időt.
verso 18
Életemre! – úgymond az a király, akinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura –, amily bizonyos, hogy a Tábor a hegyek között és a Kármel a tenger mellett van, oly bizonyos, hogy eljő!…
verso 19
Ó, Egyiptom leánya, ottan lakozó! száműzöttségbe menők holmiját, fölszerelését készítsd elő magadnak, mert Memphis pusztasággá lesz, fölgyujtják és lakatlan marad.
verso 20
Egyiptom szépséges fiatal üsző és a mészárlás már észak felől közeledik, bizton eljő.
verso 21
Zsoldosai is az ő körében olyanok, mint a hízó borjak, bizony még ezek is hátat fordítottak, futva menekültek együttesen, meg sem állottak, mert balvégzetük napja eljött rájuk, a leszámolás időszaka.
verso 22
Az ő hangja mint egy kígyó siklik, tömegek vonulnak föl, fejszékkel jönnek ellene, mint az erdőirtók.
verso 23
Ki fogják irtani erdejét, úgymond az Örökkévaló, mert nincs se szeri, se száma, többen vannak, mint a sáskák és nem lehet őket megszámlálni.
verso 24
Egyiptom lánya szégyent vallott, az északi nép kezébe jutott.
verso 25
Így szól az Örökkévaló a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, én megbüntetem Ámont, aki Nó-ból való és Fáraót és Egyiptomot és isteneit és királyait; Fáraót is a benne bízókkal együtt.
verso 26
És kiszolgáltatom azoknak a kezébe, akik életére törnek, Nebukadrecár, Babilónia királyának és szolgáinak kezébe. Azután (Egyiptom) újra lakottá válik, mint az előző időben, úgymond az Örökkévaló.
verso 27
Te pedig ne félj, szolgám Jákób, ne remegj Izráel, mert én a messzeségből visszasegítelek téged és ivadékaidat fogságuk országából és hazatér Jákób, pihenni fog és biztonságban lesz és nem lesz, aki fölriassza.
verso 28
Ne félj tehát szolgám Jákób, úgymond az Örökkévaló, mert veled vagyok Én; mert végpusztulást hozok azokra a nemzetekre, ahová téged kitaszítottalak, de nem viszlek végpusztulásba téged, csupán igaz ítélet szerint fenyítelek, de teljesen ki nem irtalak soha.
Libros
