Jeremiás
capítulo 2
verso 1
És volt az Örökkévaló szava hozzám:
verso 2
Menj és hirdesd Jeruzsálem fülei hallatára, mondván: Így szól az Örökkévaló, megemlékszem néked ifjúságod szeretetéről, menyasszonykorod vonzalmáról, mikor jöttél utánam a sivatagban, kietlen földön.
verso 3
Szent volt Izráel az Örökkévaló előtt, Isten termésének zsengéje; akik pusztítják, megbűnhődnek, pusztulás jő rájuk, úgymond az Örökkévaló.
verso 4
Halljátok az Örökkévaló szavát Jákób háza és Izráel házának összes nemzetségei:
verso 5
Így szól az Örökkévaló: Mit találtak Bennem őseitek igazságtalanságot, hogy eltávolodtak Tőlem és jártak a kábaság után és kábaságba merültek?
verso 6
És nem mondták ők: Hol van az Örökkévaló, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából; aki vezetett bennünket a sivatagban, a kopárság és kietlenség földjén, a szomjúság és halálárnyék földjén, ahol nem járt senki sem és nem lakott senki.
verso 7
És elhoztalak titeket a zsendülő termékenység országába, hogy egyétek gyümölcsét és javát és ti eljöttetek és tisztátalanná tettétek az Én országomat és az Én örök birtokomat undorítóvá változtattátok.
verso 8
A papok nem mondták, hol van az Örökkévaló; és a Tórának hordozói nem ismertek Engem és a pásztorok elpártoltak Tőlem, és a próféták a Báal nevében hirdettek igét és jártak haszontalan dolgok után.
verso 9
Azért újra perbe szállok véletek, úgymond az Örökkévaló és fiaitok fiaival is pört folytatok.
verso 10
Mert keljetek bár át a ciprusaik szigeteire és nézzetek körül és küldjetek akár Arábiába és vizsgálódjatok nagyon és lássátok, vajjon történt-e ehhez hasonló?
verso 11
Vajjon elcserélte-e valamely nép az Istenét, holott azok nem is istenek? De az Én népem elcserélte dicsőségét értéktelen dolgokért!
verso 12
Iszonyodjatok ezen egek és borzadjatok, rendüljetek meg nagyon, úgymond Örökkévaló.
verso 13
Mert két rosszat cselekedett az Én népem. Elhagytak Engem, az élő vizek forrását, hogy vájjanak maguknak vízgyüjtő vermeket, rozzant vermeket, amelyek nem tartják meg a vizet.
verso 14
Vajjon rabszolga-e Izráel vagy házbéli rabnak született-e? Miért jutott így rabszolgasorsra?
verso 15
Fölötte üvöltenek oroszlánok, hangjukat hallatják és országát sivataggá teszik; városai elhamvadnak, lakatlanokká lesznek.
verso 16
Még Memfisz és Dafne fiai is összezúzták koponyádat.
verso 17
Nemde ezt érted el, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet, midőn az úton vezetett?
verso 18
Most pedig mi keresni valód van Egyiptom országútján, hogy igyad a Sihór vizét és mi keresni valód van Asszíria országútján, hogy igyad az Eufrátesz vizét?
verso 19
Megfenyít téged a te romlottságod és a te hűtlenségeid megbüntetnek; ám tudd meg és lásd, mily rossz és keserű, hogy elhagytad az Örökkévalót, a te Istenedet és nincs rajtad az Én félelmem, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
verso 20
Mert azelőtt ősidőktől fogva összetörtem a te rabszolgajármodat, széttéptem a te bilincseidet; és te azt mondtad: Nem akarok nyomában járni; de minden magas dombon és minden terebélyes fa alatt a bálványimádás paráznaságát folytattad.
verso 21
Pedig én úgy ültettelek el, mint nemes szőlővesszőt, csupa igaz magot; ó, hogyan változhattál át idegen szőlő vadhajtásaivá?
verso 22
Ha mosakodnál nátronnal és tisztítószereket szaporítanál magadnak, örök folt marad a te bűnöd Én előttem, úgymond az Úr, az Örökkévaló.
verso 23
Hogy mondhatod: Nem váltam tisztátalanná, nem jártam a bálványok után? Csak nézd a te utadat a völgyön át és vedd tudomásul, mit cselekedtél; olyan voltál, mint a könnyűlábú nőstényteve, amely össze-vissza kuszálja utait.
verso 24
A sivataghoz szokott vadszamár lelke vágya szerint lihegve szívja a levegőt; mohóságában ki tarthatja azt vissza? De akik keresik, nem fáradnak el, kellő időben megtalálják.
verso 25
Azért tartsd vissza lábadat a sarutlan járástól, torkodat a mohó szomjúságtól; de te azt mondod: Mindhiába, szeretem az idegeneket és utánuk fogok járni.
verso 26
Mint ahogy szégyen éri a tolvajt, mikor rajtaérik, épúgy szégyent aratott Izráel háza, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
verso 27
mikor azt mondják a fának: atyám vagy és a kőnek: te hoztál létre minket. Mert nyakszirttel fordulnak felém és nem arccal; de veszedelmük idejében mégis azt mondják: Ó, jöjj és segíts rajtunk!
verso 28
Hát hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak alkottál? Keljenek föl, ha tudnak rajtad segíteni veszedelem idején, hiszen ahány városod, annyi istened van már neked, ó, Júda.
Libros
