Zsoltárok könyve
Salmo 104
verso 1
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
verso 2
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
verso 3
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
verso 4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
verso 5
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
verso 6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
verso 7
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
verso 8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
verso 9
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
verso 10
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
verso 11
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
verso 12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
verso 13
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
verso 14
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
verso 15
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
verso 16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
verso 17
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
verso 18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
verso 19
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
verso 20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
verso 21
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
verso 22
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
verso 23
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
verso 24
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
verso 25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
verso 26
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
verso 27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
verso 28
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
verso 29
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
verso 30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
verso 31
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
verso 32
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
verso 33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
verso 34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
verso 35
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Libros
