Zsoltárok könyve
104. zsoltár
1. vers
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2. vers
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3. vers
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4. vers
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5. vers
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6. vers
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7. vers
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8. vers
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9. vers
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10. vers
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11. vers
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12. vers
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13. vers
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14. vers
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15. vers
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16. vers
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17. vers
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18. vers
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19. vers
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20. vers
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21. vers
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22. vers
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23. vers
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24. vers
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25. vers
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26. vers
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27. vers
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28. vers
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29. vers
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30. vers
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31. vers
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32. vers
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33. vers
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34. vers
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35. vers
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Könyvek
