Szent Máténak evangéliuma
capítulo 22
verso 1
ismét szóla nekik Jézus példa szerint, és mondá:
verso 2
hasonlatos a mennyeknek országa egy királyhoz, mely az ő fiának szerze menyegzőt,
verso 3
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy elhívnák, akik a menyegzőbe hivatalosok volnának. és amazok nem akarnak vala eljönni.
verso 4
ismét kibocsáta más szolgáit mondván: mondjátok meg az hivatalosoknak, íme az én ebédemet megkészítettem. az én ökreim és házi madaraim felvágva vannak. és mindenek készen vannak, jöjjenek el az menyegzőbe.
verso 5
amazok elmulaták, és elmenének, némelyik falujában, némelyik egyéb dolgára,
verso 6
nékik kedig szolgáit megtarták, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
verso 7
de mikoron ezt a király hallotta volna, megharaguvék, és ő seregeit elbocsátván elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat megégeté.
verso 8
és monda az ő szolgáinak: jól lehet az menyegző készen vala, de akik hivatalosok valának, nem voltanak méltók rá.
verso 9
azért menjetek el az utaknak mentére, és valakiket találtok, hívjátok el a menyegzőbe.
verso 10
és az ő szolgái kimenvén az utakra, egybegyűjték mind, valakiket találának, mind jókat, mind gonoszokat, és a menyegző megteljesedék az letelepedőkkel.
verso 11
akkoron bemene az király, hogy meglátná a letelepedteket, és láta ott egy embert, kinek nem vala menyegző ruhája.
verso 12
és monda neki: barátom, mi okon jöttél ide, ha nincsen menyegző ruhád? amaz megnémula.
verso 13
tehat monda a király szolgáinak: lábát és kezét megkötözvén bocsássátok őtet a külső sötétségre, holott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,
verso 14
mert sokak az hivatalosok, de kevesek az választottak.
verso 15
akkor az farizeusok onnét elmenvén kezdenek tanácsot tartani, hogy őtet megfognák beszédében,
verso 16
és bocsáták el oda őhozzá, az ő tanítványaikat Heródes szolgáival. kik mondanak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útjára igazán tanítasz, és hogy senkit nem gondolsz, sem embereknek személyét nem válogatod.
verso 17
annak okáért mondd meg nekünk, mint tetszik neked? kell-e adót adnunk császárnak, avagy nem?
verso 18
Jézus kedig megismervén az ő álnokságukat monda: mit kísérgettek engemet, képutálók?
verso 19
mutassátok meg nekem a pénzt, kit szednek az adóba! amazok hozának neki egy pénzt elő,
verso 20
és monda nekik, kié ez kép és a kerül való írás?
verso 21
mondanak neki: császáré, tehát monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
verso 22
és ezeket hallván rajta megcsodálkozának, és őtet elhagyván elmenének.
verso 23
azon napon járulának őhozzá szadduceusok, kik azt tartják, hogy nincsen a feltámadás.
verso 24
és kérdék őtet, és mondanak: Mester, Mózes azt mondta, hogyha valaki meghal, és nem leend fia, tehát annak feleségét vegye az atyjafia, és támasszon magot tőle atyjafiának,
verso 25
valának kedig nálunk hét atyafiak, az első megnőzék, és meghala mag nélkül, hagya feleségét atyjafiának,
verso 26
azonképpen a második, harmadik is, mind az hetedikig,
verso 27
mennél utól kedig meghala az asszonyállat is.
verso 28
azért a feltámadásnak idején az asszony melyik felesége leszen? mert mindeniké volt.
verso 29
felele Jézus, és monda nekik: tévelygetek nem tudván az írásokat, sem az Istennek hatalmasságát.
verso 30
mert az feltámadásnak idején senki meg nem nőzik, sem valakit nem adnak férjnek, de lesznek, miképpen Istennek angyalai mennyországba.
verso 31
a halottaknak kedig feltámadásukról nem olvastátok-e, hogy meg vagyon nektek mondván Istentől, ki úgy mond:
verso 32
én vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.
verso 33
és mikoron hallották volna őtet a seregek, csodálkoznak vala az ő tudományán.
verso 34
mikoron kedig hallották volna az farizeusok, hogy a szadduceusoknak bedugta volna szájukat. egybegyűlének.
verso 35
és őközülük egy törvénytudó doktor kérdé őtet kísértvén, és monda:
verso 36
Mester, micsoda a nagy parancsolat a törvénybe?
verso 37
monda neki Jézus: szeressed Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lélekkel, és teljes elmével.
verso 38
ez az első, és a nagy parancsolat.
verso 39
a második is hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.
verso 40
ez kettőbe függ mind az egész törvény és a prófétáknak mondásai.
verso 41
Jézus akkoron a farizeusokat egybegyűjtvén
verso 42
kérdé őket, mondván: mi láttatik nektek a Krisztus felől, ki fia? mondanak neki: Dávidé,
verso 43
monda nekik: mire hívja tehát Dávid őtet lélekbe Urának mondván:
verso 44
monda az Úr az én Uramnak, ülj én jobbomra, míglen vetem az te ellenségeidet zsámolyoknak lábad alá.
verso 45
azért ha Dávid Urának mondja, mi módon lehet ő fia?
verso 46
és senki semmit neki nem felelhet vala, sem meré valaki őtet az naptól fogva többször kérdeni.
Libros
