Szent Máténak evangéliuma
capítulo 25
verso 1
akkoron hasonlatos leszen a mennyeknek országa tíz szűzekhez, kik vevék az ő lámpásukat, eleibe menének a vőlegénynek és a menyasszonynak.
verso 2
öt kedig őközülük bolond vala, és az öte bölcs.
verso 3
de az öt bolondok vevén az ő lámpásukat nem vőnek olajat velük.
verso 4
az bölcsek kedig olajat vőnek az ő edényükbe az lámpásokkal egyetembe.
verso 5
de a vőlegény késedelmet tévén elszunnyadának mind, és elalvának.
verso 6
éjfélkor kedig szózat lőn: íme eljő a vőlegény, keljetek elébe.
verso 7
tehat felkelének mind az szűzek, és felkészíték az ő lámpásukat,
verso 8
de a bolondok mondanak az bölcseknek: adjatok nekünk az ti olajotokba, mert a mi lámpásaink megalusznak,
verso 9
felelének a bölcsek, mondanak: netalán nem fog elég lenni nekünk és nektek, inkább menjetek azokhoz, kik árulják, és vegyetek magatoknak.
verso 10
mikoron kedig amazok elmentenek volna, eljöve a vőlegény, és akik készen valának, bemenének vele az menyegzőbe. és betéteték az ajtó,
verso 11
utólszor eljövének a több szüzek is, és mondanak: uram, uram, nyisd meg minekünk,
verso 12
de az felele nekik, és mondá: bizony mondom dom tinektek, nem tudlak titeket.
verso 13
vigyázzatok azért, mert nem tudjátok az napot, sem az órát, melyben Embernek Fia eljő.
verso 14
mert miképpen az ember, ki messze ment volt, előhívá az ő szolgáit, és jószágát nekik adá,
verso 15
egyiknek ada öt girát, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek mind az ő mivolta szerint. és mindjárást elindula.
verso 16
de elmene, akinek öt girát adott vala, kereskedék vele, és nyere más öt girát.
verso 17
azon mondom, aki kettőt vett vala, nyere ő is más kettőt.
verso 18
aki kedig egyet vett vala, elmenvén elásá a földben, és elrejté az ő urának pénzét.
verso 19
annak utána sok idővel megjöve az szolgáknak uruk, és kezde velük számot vetni.
verso 20
és előjöve, aki az öt girát vette vala, előhoza más öt girát, és monda: uram, őt girát adál énnekem, íme más őt girát nyertem rajta.
verso 21
monda neki az ő ura: örülj, én jó, hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet. menj be az te uradnak örömébe!
verso 22
előjárula, aki az két girát vette vala is, és mondá: uram, két girát adál énnekem. íme más két girát nyertem rajta.
verso 23
monda neki az ő ura, örülj, jó hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet, menj be az te uradnak örömébe!
verso 24
előjárula az is, aki az egy girát vette vala, és mondá: uram, tudom vala, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, hol nem vetettél, és hogy ott is gyűjtesz, hol nem hintettél,
verso 25
én féltembe elmenék, elrejtém az te girádat az földben, ihon vagyon, ami tiéd.
verso 26
felele az ő ura, és mondá neki: gonosz és rest szolga, ha tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és ott gyűjték, hol nem hintettem,
verso 27
az okáért az én pénzemet ki kell volt adnod nyereségre, hogy mikoron én megjönnék, azt uzsorával venném fel.
verso 28
azért vegyétek el tőle az girát, és adjátok annak, kinel az tíz gira vagyon.
verso 29
mert mindennek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, akinek kedig nincsen, még ami nála vagyon is, elveszik tőle,
verso 30
és az használatlan szolgát vessétek az külső sötétségre, ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása.
verso 31
mikoron kedig eljő Embernek Fia az ő dicsőségbe, és mind az ő angyalai vele. akkoron ül az ő dicsőségének székébe,
verso 32
és eleibe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, miképpen megválasztja a pásztor a juhokat az gödölyéktől,
verso 33
és állatja az juhokat az ő jobbjára, és az gödölyéket bal felől.
verso 34
akkoron a király mond azoknak, kik neki jobbja felől lesznek: jövétek el, én Atyámnak áldottai, bírjátok az országot, csináltat nektek világ eredetétől fogva.
verso 35
mert éhezém, és ennem adátok nekem, szomjúhozám, és nekem innom adátok. vendég valék, befogadátok engemet.
verso 36
mezítelen valék, megruházátok engemet. beteg valék, meglátogatátok engemet, fogoly valék, és hozzámjövétek.
verso 37
akkoron felelnek az igazak, és mondnak: Uram, mikoron láttunk tégedet éhezőt, és enned attvnk, avagy szomjúhozót, és innod attvnk?
verso 38
avagy mikoron láttuk, hogy vendég voltál, és befogadtvnk, és mezítelen, és megruháztunk?
verso 39
avagy mikoron láttunk betegen, vagy hogy fogoly voltál volna, és hozzád mentünk volna?
verso 40
és a király megfelelvén mond őnekik: bizony mondom tinektek, valamit egyikkel leg legkisebbikkel tettetek, ez én atyámfiaival, énvelem tettétek.
verso 41
akkoron mond azoknakis, kik bal felől lesznek: távozzatok el éntőlem, átkozottak, az örök tűzre, ki szerzetett ördögnek és az ő angyalainak,
verso 42
mert éhezém, nem adátok ennem, szomjúhozám, és nem adátok innom,
verso 43
vendég valék, és nem fogadátok be, mezítelen valék, nem fedétek be. beteg és az tömlöcbe valék, és nem látogatátok meg engemet.
verso 44
azok is felelnek neki, és mondnak: Uram, mikoron láttuk, hogy éheztél volna, vagy szomjúhoztál volna, vagy vendég voltál volna, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly, és nem szolgáltunk neked?
verso 45
tehat megfelel nekik mondván: bizony mondom tinektek, valamit nem tettetek ezekkel ez kicsinyekkel, énvelem nem tettétek.
verso 46
és mennek ezek az örök kínra, az igazak kedig az örök életre.
Libros
