Szent Máténak evangéliuma

capitolul 22


Capitole:


versetul 1

ismét szóla nekik Jézus példa szerint, és mondá:


versetul 2

hasonlatos a mennyeknek országa egy királyhoz, mely az ő fiának szerze menyegzőt,


versetul 3

és elbocsátá az ő szolgáit, hogy elhívnák, akik a menyegzőbe hivatalosok volnának. és amazok nem akarnak vala eljönni.


versetul 4

ismét kibocsáta más szolgáit mondván: mondjátok meg az hivatalosoknak, íme az én ebédemet megkészítettem. az én ökreim és házi madaraim felvágva vannak. és mindenek készen vannak, jöjjenek el az menyegzőbe.


versetul 5

amazok elmulaták, és elmenének, némelyik falujában, némelyik egyéb dolgára,


versetul 6

nékik kedig szolgáit megtarták, és bosszúsággal illetvén megölék őket.


versetul 7

de mikoron ezt a király hallotta volna, megharaguvék, és ő seregeit elbocsátván elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat megégeté.


versetul 8

és monda az ő szolgáinak: jól lehet az menyegző készen vala, de akik hivatalosok valának, nem voltanak méltók rá.


versetul 9

azért menjetek el az utaknak mentére, és valakiket találtok, hívjátok el a menyegzőbe.


versetul 10

és az ő szolgái kimenvén az utakra, egybegyűjték mind, valakiket találának, mind jókat, mind gonoszokat, és a menyegző megteljesedék az letelepedőkkel.


versetul 11

akkoron bemene az király, hogy meglátná a letelepedteket, és láta ott egy embert, kinek nem vala menyegző ruhája.


versetul 12

és monda neki: barátom, mi okon jöttél ide, ha nincsen menyegző ruhád? amaz megnémula.


versetul 13

tehat monda a király szolgáinak: lábát és kezét megkötözvén bocsássátok őtet a külső sötétségre, holott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,


versetul 14

mert sokak az hivatalosok, de kevesek az választottak.


versetul 15

akkor az farizeusok onnét elmenvén kezdenek tanácsot tartani, hogy őtet megfognák beszédében,


versetul 16

és bocsáták el oda őhozzá, az ő tanítványaikat Heródes szolgáival. kik mondanak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útjára igazán tanítasz, és hogy senkit nem gondolsz, sem embereknek személyét nem válogatod.


versetul 17

annak okáért mondd meg nekünk, mint tetszik neked? kell-e adót adnunk császárnak, avagy nem?


versetul 18

Jézus kedig megismervén az ő álnokságukat monda: mit kísérgettek engemet, képutálók?


versetul 19

mutassátok meg nekem a pénzt, kit szednek az adóba! amazok hozának neki egy pénzt elő,


versetul 20

és monda nekik, kié ez kép és a kerül való írás?


versetul 21

mondanak neki: császáré, tehát monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.


versetul 22

és ezeket hallván rajta megcsodálkozának, és őtet elhagyván elmenének.


versetul 23

azon napon járulának őhozzá szadduceusok, kik azt tartják, hogy nincsen a feltámadás.


versetul 24

és kérdék őtet, és mondanak: Mester, Mózes azt mondta, hogyha valaki meghal, és nem leend fia, tehát annak feleségét vegye az atyjafia, és támasszon magot tőle atyjafiának,


versetul 25

valának kedig nálunk hét atyafiak, az első megnőzék, és meghala mag nélkül, hagya feleségét atyjafiának,


versetul 26

azonképpen a második, harmadik is, mind az hetedikig,


versetul 27

mennél utól kedig meghala az asszonyállat is.


versetul 28

azért a feltámadásnak idején az asszony melyik felesége leszen? mert mindeniké volt.


versetul 29

felele Jézus, és monda nekik: tévelygetek nem tudván az írásokat, sem az Istennek hatalmasságát.


versetul 30

mert az feltámadásnak idején senki meg nem nőzik, sem valakit nem adnak férjnek, de lesznek, miképpen Istennek angyalai mennyországba.


versetul 31

a halottaknak kedig feltámadásukról nem olvastátok-e, hogy meg vagyon nektek mondván Istentől, ki úgy mond:


versetul 32

én vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.


versetul 33

és mikoron hallották volna őtet a seregek, csodálkoznak vala az ő tudományán.


versetul 34

mikoron kedig hallották volna az farizeusok, hogy a szadduceusoknak bedugta volna szájukat. egybegyűlének.


versetul 35

és őközülük egy törvénytudó doktor kérdé őtet kísértvén, és monda:


versetul 36

Mester, micsoda a nagy parancsolat a törvénybe?


versetul 37

monda neki Jézus: szeressed Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lélekkel, és teljes elmével.


versetul 38

ez az első, és a nagy parancsolat.


versetul 39

a második is hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.


versetul 40

ez kettőbe függ mind az egész törvény és a prófétáknak mondásai.


versetul 41

Jézus akkoron a farizeusokat egybegyűjtvén


versetul 42

kérdé őket, mondván: mi láttatik nektek a Krisztus felől, ki fia? mondanak neki: Dávidé,


versetul 43

monda nekik: mire hívja tehát Dávid őtet lélekbe Urának mondván:


versetul 44

monda az Úr az én Uramnak, ülj én jobbomra, míglen vetem az te ellenségeidet zsámolyoknak lábad alá.


versetul 45

azért ha Dávid Urának mondja, mi módon lehet ő fia?


versetul 46

és senki semmit neki nem felelhet vala, sem meré valaki őtet az naptól fogva többször kérdeni.

Capitole:


Cărți