Máté evangéliuma
capítulo 12
verso 1
Abban az időben vetéseken haladt át Jézus szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.
verso 2
Amikor látták ezt a farizeusok, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton tenni.
verso 3
Ő pedig így felelt: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid és az ő kísérete, amikor megéhezett?
verso 4
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a papoknak?
verso 5
Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek?
verso 6
Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.
verso 7
Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
verso 8
Mert az Emberfia a szombatnak is ura.
verso 9
Eltávozott onnan, és a zsinagógájukba ment,
verso 10
ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádolhassák Jézust, megkérdezték tőle: Szabad-e szombaton gyógyítani?
verso 11
Ő pedig így felelt: Ha közületek valakinek van egy juha, és az szombaton verembe esik, ki az, aki meg nem ragadja, és ki nem húzza?
verso 12
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.
verso 13
Akkor azt mondta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és íme, olyan ép lett, mint a másik.
verso 14
A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.
verso 15
Amikor Jézus ezt észrevette, visszavonult onnan. Sokan követték, és ő mindnyájukat meggyógyította;
verso 16
majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy mindezt ne hozzák nyilvánosságra,
verso 17
hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
verso 18
Íme, az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm. Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
verso 19
Nem vitatkozik és nem kiált, az utcákon senki sem hallja szavát.
verso 20
A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki, míg az ítéletet diadalra nem viszi.
verso 21
Az ő nevében reménykednek a pogányok.
verso 22
Akkor egy vak és néma megszállottat hoztak eléje, és ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is.
verso 23
Az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?
verso 24
A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.
verso 25
Jézus pedig, aki ismerte gondolataikat, ezt mondta: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely meghasonlik önmagával.
verso 26
Márpedig ha a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával. Hogyan állhat fenn akkor az ő országa?
verso 27
És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok!
verso 28
Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.
verso 29
Avagy hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előbb meg nem kötözi, s úgy rabolja ki a házát?
verso 30
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
verso 31
Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.
verso 32
Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.
verso 33
Vagy tegyétek a fát jóvá, és akkor a gyümölcse is jó, vagy hagyjátok a fát vadon, és akkor a gyümölcse is rossz. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.
verso 34
Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj.
verso 35
A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat.
verso 36
De mondom nektek: Minden haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján.
verso 37
Mert a beszédedből ítélnek majd igaznak, és a beszédedből marasztalnak el téged.
verso 38
Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!
verso 39
Ő pedig így válaszolt: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik más jel neki, csak a Jónás próféta jele.
verso 40
Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.
verso 41
A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!
verso 42
Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
verso 43
Amikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol, nyugalmat keres, de nem talál.
verso 44
Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. De odaérve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
verso 45
Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat, bemennek, és ott lakoznak; és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél. Így jár ez a gonosz nemzedék is.
verso 46
Még beszélt a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, és beszélni akartak vele.
verso 47
Valaki figyelmeztette: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
verso 48
Ő azonban így felelt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
verso 49
És kinyújtva kezét tanítványai felé ezt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim!
verso 50
Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.
Libros
