Máté evangéliuma
capítulo 18
verso 1
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában?
verso 2
Erre Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
verso 3
és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
verso 4
Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
verso 5
És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
verso 6
Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék.
verso 7
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!
verso 8
Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.
verso 9
És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned.
verso 10
Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
verso 11
Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.
verso 12
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt?
verso 13
És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
verso 14
Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
verso 15
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.
verso 16
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó.
verso 17
Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy a vámszedő.
verso 18
Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
verso 19
Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
verso 20
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
verso 21
Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is?
verso 22
Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is.
verso 23
Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival.
verso 24
Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.
verso 25
Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen.
verso 26
Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!
verso 27
Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte.
verso 28
Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!
verso 29
Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked.
verso 30
De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását.
verso 31
Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket.
verso 32
Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre.
verso 33
Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad?
verso 34
És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti.
verso 35
Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak.
Libros
