Máté evangéliuma
capítulo 22
verso 1
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
verso 2
Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
verso 3
Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
verso 4
Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!
verso 5
De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
verso 6
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
verso 7
A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.
verso 8
Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.
verso 9
Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
verso 10
Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
verso 11
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.
verso 12
Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
verso 13
Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
verso 14
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
verso 15
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.
verso 16
Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.
verso 17
Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
verso 18
Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?
verso 19
Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
verso 20
Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?
verso 21
Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!
verso 22
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.
verso 23
Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:
verso 24
Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.
verso 25
Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.
verso 26
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.
verso 28
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?
verso 29
Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
verso 30
Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.
verso 31
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:
verso 32
„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.
verso 33
Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.
verso 34
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,
verso 35
majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:
verso 36
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
verso 37
Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
verso 38
Ez az első és nagy parancsolat.
verso 39
Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
verso 40
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
verso 41
Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:
verso 42
Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.
verso 43
Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy
verso 44
szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.
verso 45
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?
verso 46
Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.
Libros
