⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
13. fejezet
1. vers
Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:
2. vers
„Küldj ki férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet az izraelitáknak adok. Mindegyik ősi törzsből küldjetek ki egy férfit, aki fejedelem.”
3. vers
Mózes Jehova utasítására elküldte őket Párán pusztájából. Ezek a férfiak az izraeliták vezetői voltak.
4. vers
Így hívták őket: Rúben törzséből Sammua, Zakkurnak a fia.
5. vers
Simeon törzséből Sáfát, Hórinak a fia.
6. vers
Júda törzséből Káleb, Jefunnénak a fia.
7. vers
Issakár törzséből Igál, Józsefnek a fia.
8. vers
Efraim törzséből Hósea, Núnnak a fia.
9. vers
Benjámin törzséből Palti, Rafunak a fia.
10. vers
Zebulon törzséből Gaddiel, Szódinak a fia.
11. vers
József törzséből, azon belül Manassé törzséből Gaddi, Szúszinak a fia.
12. vers
Dán törzséből Ammiél, Gemallinak a fia.
13. vers
Áser törzséből Szetur, Mikáelnek a fia.
14. vers
Naftali törzséből Nahbi, Vofszinak a fia.
15. vers
Gád törzséből Géuel, Mákinak a fia.
16. vers
Így hívták azokat a férfiakat, akiket Mózes kiküldött, hogy kémleljék ki a földet. És Mózes elnevezte Hóseát, Nún fiát, Józsuénak.
17. vers
Amikor Mózes kiküldte őket, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, ezt mondta nekik: „Menjetek fel a Negebbe, majd menjetek fel a hegyekbe.
18. vers
Nézzétek meg, milyen az a föld, és hogy akik ott laknak, mennyire erősek, és hányan vannak.
19. vers
Nézzétek meg, hogy jó-e a föld, és hogy a városok, amelyekben laknak, körül vannak-e véve fallal, vagy sem.
20. vers
Derítsétek ki, hogy a föld termékeny-e vagy terméketlen, és hogy vannak-e rajta fák. Legyetek bátrak, és hozzatok annak a földnek a gyümölcséből.” Éppen ekkor érett be a szőlő.
21. vers
Felmentek hát, és kikémlelték a földet Cin pusztájától Rehobig, mely Lebó-Hamát közelében van.
22. vers
Amikor felmentek a Negebbe, eljutottak Hebronba. Akkoriban az anákok éltek ott, Ahimán, Sésai és Talmai. Hebront pedig 7 évvel korábban építették, mint az egyiptomi Coánt.
23. vers
Amikor Eskol völgyébe érkeztek, lemetszettek ott egy vesszőt egyetlen fürt szőlővel, melyet ketten kellett hogy vigyenek egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is vittek.
24. vers
Ezt a helyet Eskol völgyének nevezték el a szőlőfürt miatt, melyet levágtak ott az izraeliták.
25. vers
Aztán 40 nap múlva, miután kikémlelték a földet, visszatértek.
26. vers
Visszamentek Mózeshez, Áronhoz és az izraeliták egész közösségéhez Párán pusztájába, Kádesbe. Hírt vittek az egész közösségnek, és megmutatták nekik, milyen gyümölcsök teremnek azon a földön.
27. vers
Erről számoltak be Mózesnek: „Bementünk arra a földre, amelyre elküldtél minket, és az valóban tejjel és mézzel folyó föld. Itt van a gyümölcs, amely ott terem.
28. vers
Csakhogy az emberek, akik azon a földön laknak, erősek, és a fallal körülvett városok igen nagyok. Ezenkívül láttuk ott az anákokat is.
29. vers
A Negeb földjén az amálekiták laknak, a hegyekben a hettiták, a jebusziták és az amoriták, a tengernél és a Jordán mentén pedig a kánaániták.”
30. vers
Káleb ekkor próbálta megnyugtatni a népet, mely Mózes előtt állt, és ezt mondta nekik: „Menjünk fel most azonnal, és biztosan a miénk lesz, mert meg tudjuk hódítani azt.”
31. vers
De a férfiak, akik felmentek vele, ezt mondták: „Nem tudunk szembeszállni azokkal a népekkel, mert erősebbek, mint mi.”
32. vers
És továbbra is rossz híreket mondtak az izraelitáknak a földről, melyet kikémleltek. Ezt mondták: „Az a föld, melyen áthaladtunk, hogy kikémleljük, olyan föld, mely megemészti a lakóit, és az emberek is, akiket ott láttunk, mind hatalmasak.
33. vers
És láttuk ott a nefileket is, Anák fiait, akik a nefilektől vannak. Hozzájuk képest olyanok voltunk, mint a szöcskék, az ő szemükben is, és a miénkben is.”
Könyvek
