⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
16. fejezet
1. vers
Ezután Kórah, annak a Jichárnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia, összefogott Dátánnal, Abirámmal (Eliáb fiaival) és Ónnal (Pélet fiával), akik egyébként Rúben fiai voltak.
2. vers
Felkeltek Mózes ellen 250 izraelita férfival együtt, akik a közösség fejedelmei voltak, tekintélyes férfiak, akiket kiválasztottak a gyülekezetből.
3. vers
Összegyűltek hát Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: „Elegünk van belőletek! Mindenki szent, az egész közösség, és Jehova közöttük van! Miért emelitek hát magatokat Jehova gyülekezete fölé?”
4. vers
Amikor Mózes ezt meghallotta, azonnal arcra borult.
5. vers
Így szólt Kórahhoz és a társaihoz: „Reggel Jehova tudatja majd, ki tartozik hozzá, ki szent, és ki járuljon elé. Az járuljon elé, akit kiválaszt.
6. vers
Tegyétek a következőt: Kórah, az összes társaddal együtt fogjatok tűztartókat,
7. vers
tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rájuk füstölőszert Jehova előtt holnap, és akit Jehova kiválaszt, az a szent. Lévi fiai, túl messzire mentetek!”
8. vers
Mózes ezután ezt mondta Kórahnak: „Lévi fiai, kérlek, hallgassatok meg!
9. vers
Hát semmit sem jelent nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket Izrael közösségéből? Hogy megengedte, hogy elé járuljatok, és Jehova hajlékánál végezzetek szolgálatot? Hogy a közösség élén állhattok, hogy szolgáljátok őket?
10. vers
Vagy az, hogy elhívott téged, hogy a közelében legyél a testvéreiddel, Lévi fiaival együtt? Most már a papi tisztségre is törekszetek?
11. vers
Ezért te és az összegyűlt társaid valójában Jehova ellen vagytok. Mert ki Áron, hogy ellene zúgolódtok?”
12. vers
Később Mózes elküldött Dátánért és Abirámért, Eliáb fiaiért, de azok ezt mondták: „Nem megyünk!
13. vers
Épp elég, hogy elhoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában! Most még magadnak akarsz minden hatalmat is?
14. vers
Nem is vittél be minket semmilyen tejjel és mézzel folyó földre, és nem adtál nekünk örökségül szántóföldet és szőlőt! Ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét? Nem megyünk!”
15. vers
Mózes erre nagyon megharagudott, és ezt mondta Jehovának: „Ne fordulj a gabonaáldozatuk felé! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem ártottam!”
16. vers
Majd Mózes ezt mondta Kórahnak: „Holnap a társaiddal együtt jelenj meg Jehova előtt! Te, ők és Áron.
17. vers
Mind a 250 férfi vegye a tűztartóját, tegyen rá füstölőszert, és mutassa be a tűztartóját Jehova előtt. Te meg Áron is mutassátok be a tűztartótokat.”
18. vers
Fogta hát mindegyikük a tűztartóját, tüzet tett rá, arra pedig füstölőszert, és Mózessel meg Áronnal együtt odaálltak a találkozás sátrának a bejáratához.
19. vers
Amikor Kórah összegyűjtötte a társait ellenük a találkozás sátrának a bejáratához, Jehova dicsősége megjelent az egész közösségnek.
20. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek és Áronnak:
21. vers
„Váljatok külön ettől a csoporttól, hogy egy szempillantás alatt végezzek velük!”
22. vers
Erre ők arcra borultak, és ezt mondták: „Ó, Isten, aki életet adsz minden embernek! Egyetlen ember bűne miatt az egész közösségre megharagszol?”
23. vers
Jehova erre így felelt Mózesnek:
24. vers
„Mondd meg a közösségnek: »Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám sátra körül mindenhonnan!«”
25. vers
Mózes ezután Izrael véneivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz,
26. vers
és így szólt a közösséghez: „Kérlek titeket, húzódjatok félre ezeknek a gonosz embereknek a sátrától, és ne érintsetek semmit sem, ami az övék, nehogy meghaljatok a bűneik miatt.”
27. vers
Azonnal el is mentek Kórah, Dátán és Abirám sátra mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig kijöttek, és megálltak a sátruk bejárata előtt a feleségeikkel, a fiaikkal és a kisgyermekeikkel együtt.
28. vers
Mózes azután ezt mondta: „A következőkből fogjátok megtudni, hogy Jehova küldött, hogy megtegyem mindezeket, és nem a magam akaratát viszem véghez:
29. vers
Ha ezek az emberek természetes halállal halnak meg, mint minden ember, és olyan büntetést kapnak, mint mindenki más, akkor nem Jehova küldött engem.
30. vers
De ha Jehova valami rendkívülit tesz velük, ha a föld megnyílik, és mindenükkel együtt elnyeli őket, és élve kerülnek a sírba, akkor meg fogjátok tudni, hogy ezek a férfiak tiszteletlenek voltak Jehovával.”
31. vers
Amint elmondta ezeket, kettéhasadt alattuk a föld.
32. vers
Megnyílt a föld, és elnyelte őket, a háznépüket, és mindenkit, aki Kórahhoz tartozott, a vagyonukkal együtt.
33. vers
Ők és minden hozzátartozójuk élve került a sírba, és a föld betemette őket, úgyhogy meghaltak.
34. vers
A körülöttük levő izraeliták mind elfutottak az ordítozásuk miatt, és ezt mondták: „Félünk, hogy a föld minket is elnyel!”
35. vers
Ezután tűz jött ki Jehovától, és megemésztette a füstölőszert felajánló 250 férfit.
36. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek:
37. vers
„Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy vegye ki a tűzből a tűztartókat, mert szentek. Azt is mondd meg neki, hogy szórja szét a tüzet.
38. vers
Azoknak a tűztartóiból, akik az életükkel fizettek a bűnükért, készítsenek vékony fémlapokat az oltár beborítására, mert Jehova előtt mutatták be azokat, és ezért szentek lettek. Legyenek azok figyelmeztető jelek az izraelitáknak.”
39. vers
Eleázár pap pedig fogta a réz tűztartókat, amelyeket azok mutattak be, akik elégtek, és vékonyra verte a tűztartókat, hogy be lehessen borítani velük az oltárt,
40. vers
ahogy Jehova mondta neki Mózes által. Ez arra emlékeztette az izraelitákat, hogy olyan ember, aki nem jogosult rá, és nem Áron utódja, ne járuljon Jehova elé füstölőszert égetni, és hogy senki se váljon olyanná, mint Kórah és a társai.
41. vers
Az izraeliták egész közössége már másnap zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: „Ti öltétek meg Jehova népét!”
42. vers
Amikor a közösség összegyűlt Mózes és Áron ellen, a találkozás sátra felé fordultak, és azt látták, hogy betakarta azt a felhő, és megjelent Jehova dicsősége.
43. vers
Mózes és Áron a találkozás sátra elé ment,
45. vers
„Álljatok félre ettől a közösségtől, hadd végezzek velük egy szempillantás alatt!” Erre ők arcra borultak.
46. vers
Mózes ekkor ezt mondta Áronnak: „Fogd a tűztartót, tegyél bele tüzet az oltárról, és tegyél rá füstölőszert. Siess! Menj a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert Jehova megharagudott rájuk. A csapás már megkezdődött!”
47. vers
Áron azonnal fogta a tűztartót, ahogy Mózes mondta, és futott a gyülekezet közé, mert a csapás már megkezdődött a nép között. Rátette a tűztartóra a füstölőszert, és hozzálátott, hogy engesztelést végezzen a népért.
48. vers
A halottak és az élők között állt, és a csapás végül megszűnt.
49. vers
Azokon kívül, akik Kórah miatt haltak meg, 14 700-an vesztették életüket a csapás során.
50. vers
Amikor Áron végül visszatért Mózeshez a találkozás sátrának a bejáratához, a csapás megszűnt.
Könyvek
