⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes negyedik könyve
14. fejezet
1. vers
Ekkor kifakadt az egész közösség, és a nép egész éjszaka hangosan siránkozott.
2. vers
Az izraeliták mind zúgolódni kezdtek Mózes és Áron ellen, és az egész közösség ellenük fordult, és ezt mondta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy bárcsak meghaltunk volna itt a pusztában!
3. vers
Miért hoz minket Jehova erre a földre? Azért, hogy megöljenek minket karddal? A feleségeinket és a gyermekeinket zsákmányul ejtik! Hát nem jobb, ha visszatérünk Egyiptomba?”
4. vers
Sőt még ezt is mondták egymásnak: „Jelöljünk ki egy vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!”
5. vers
Mózes és Áron ekkor arcra borult az összegyűlt izraeliták előtt.
6. vers
Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunné fia pedig, akik azok között voltak, akik kikémlelték a földet, megszaggatták a ruhájukat,
7. vers
és ezt mondták az izraeliták egész közösségének: „A föld, amelyre elmentünk, hogy kikémleljük, nagyon-nagyon jó föld.
8. vers
Ha Jehova kedvét leli bennünk, akkor be fog minket vinni erre a földre, és nekünk adja ezt a tejjel és mézzel folyó földet.
9. vers
Csak Jehova ellen ne lázadjatok! Ne féljetek annak a földnek a népétől, mert elpusztítjuk őket. Már nincs, ami megvédje őket. Jehova velünk van. Ne féljetek tőlük!”
10. vers
Erre az egész közösség arról beszélt, hogy megkövezi őket. De Jehova dicsősége megjelent a találkozás sátrán az összes izraelita előtt.
11. vers
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek: „Meddig nem tisztel még engem ez a nép, és meddig nem hisznek még bennem annak ellenére sem, hogy sok csodát tettem közöttük?
12. vers
Hadd sújtsak le rájuk járvánnyal, hogy végezzek velük, és hadd tegyelek téged náluk nagyobb és hatalmasabb nemzetté!”
13. vers
Mózes azonban ezt mondta Jehovának: „Biztosan hallanak majd erről az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet a hatalmaddal,
14. vers
és elmondják majd azoknak, akik ezen a földön laknak. Ők is hallották, hogy te, Jehova, ezzel a néppel vagy, és szemtől szemben megjelentél nekik. Hogy te vagy Jehova, és a felhőd felettük van, és nappal felhőoszlopban mész előttük, éjjel pedig tűzoszlopban.
15. vers
Ha hirtelen elpusztítanád ezt a népet, akkor a nemzetek, akik hallották a híredet, ezt mondanák:
16. vers
»Mivel Jehova nem tudta bevinni őket arra a földre, amelyet esküvel nekik ígért, lemészárolta őket a pusztában.«
17. vers
Most azért, kérlek, Jehova, mutasd meg, hogy milyen hatalmas vagy, hiszen ezt ígérted:
18. vers
»Jehova türelmes és odaadóan szeret, megbocsát vétket és törvényszegést, de semmiképp sem hagyja büntetlenül a bűnöst, hanem megbünteti az apák vétkéért a fiakat, a harmadik nemzedéket és a negyedik nemzedéket.«
19. vers
Mivel odaadóan szereted a népedet, bocsásd meg, kérlek, a vétkét, ahogyan megbocsátottál a népnek Egyiptom óta mindeddig!”
20. vers
Jehova ekkor ezt mondta: „Megbocsátok nekik, ahogy kérted.
21. vers
Jehova dicsősége be fogja tölteni az egész földet! Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
22. vers
Viszont azok közül, akik látták a dicsőségemet és a csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában hajtottam végre, és mégis próbára tettek engem, már tízszer is, és nem hallgattak a szavamra, senki sem
23. vers
fogja meglátni azt a földet, amely felől megesküdtem apáiknak. Igen, senki sem fogja meglátni, aki nem tisztel engem.
24. vers
Az én szolgámat, Kálebet viszont, mivel másképp gondolkodik, és mindig teljes szívvel követ engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és az az utódaié lesz.
25. vers
Mivel a völgyben az amálekiták és a kánaániták laknak, holnap forduljatok vissza, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.”
26. vers
Jehova ezután ezt mondta Mózesnek és Áronnak:
27. vers
„Meddig zúgolódik még ellenem ez a gonosz közösség? Hallottam, hogy mit mondanak rólam az izraeliták.
28. vers
Mondd meg nekik: »Így szól Jehova: ’Hallottam, hogy mit mondtatok. Pontosan azt fogom tenni veletek, amit mondtatok! Olyan biztos ez, mint hogy én élek!
29. vers
Ebben a pusztában fogtok meghalni, igen, minden 20 éves és annál idősebb személy, akit nyilvántartásba vettek, mindenki, aki zúgolódik ellenem.
30. vers
Egyikőtök sem megy be arra a földre, mely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunné fiát és Józsuét, Nún fiát.
31. vers
A gyermekeiteket viszont, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, őket beviszem, és ők meg fogják látni azt a földet, amelyet ti semmibe vettetek.
32. vers
Ti azonban ebben a pusztában fogtok meghalni.
33. vers
Fiaitok pedig pásztorok lesznek a pusztában 40 évig, és felelniük kell a hűtlenségetekért, míg egytől egyig meg nem haltok a pusztában.
34. vers
Egy-egy napért egy-egy évet számítok. Mivel 40 napon át kémleltétek ki azt a földet, így 40 éven át fogtok felelni a vétketekért, hogy megtudjátok, mivel jár az, ha szembeszegültök velem.
35. vers
Én, Jehova szóltam. Ezt fogom tenni ezzel az egész gonosz közösséggel, azokkal, akik összegyűltek ellenem: Ebben a pusztában lesz végük, itt fognak meghalni.
36. vers
Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki a földet, és rossz hírrel tértek vissza, és akik miatt az egész közösség ellene zúgolódott,
37. vers
igen, azok a férfiak, akik rossz hírt hoztak arról a földről, megkapják a büntetésüket, és meghalnak Jehova előtt.
38. vers
De Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunné fia életben marad azok közül a férfiak közül, akik elmentek kikémlelni azt a földet.’«”
39. vers
Amikor Mózes elmondta ezeket az izraelitáknak, akkor a nép keservesen bánkódott.
40. vers
Felkeltek kora reggel, fel akartak menni a hegy tetejére, és ezt mondták: „Vétkeztünk. De most készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyről Jehova beszélt.”
41. vers
Mózes azonban ezt mondta: „Miért mentek túl azon, amire Jehova utasítást adott? Nem fogtok sikerrel járni.
42. vers
Ne menjetek fel, mert Jehova nincs veletek, és le fognak győzni titeket az ellenségeitek.
43. vers
Mert az amálekitákkal és a kánaánitákkal fogtok szembekerülni, és megölnek titeket karddal. Mivel elfordultatok Jehovától, és nem követitek, már nem lesz veletek Jehova.”
44. vers
Ők ennek ellenére felmerészkedtek a hegy tetejére, ám Jehova szövetségládája és Mózes a táborban maradt.
45. vers
Akkor az amálekiták és a kánaániták, akik azon a hegyen laktak, lejöttek, lecsaptak rájuk, szétkergették őket, és ők egészen Hormáig menekültek.
Könyvek
