⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes ötödik könyve
2. fejezet
1. vers
Majd megfordultunk, és útnak indultunk a pusztába a Vörös-tenger útján, ahogy Jehova mondta nekem. Sok napon át vándoroltunk a Szeir-hegy környékén.
2. vers
Jehova végül így szólt hozzám:
3. vers
»Már elég régóta vándoroltok ennek a hegynek a környékén. Most forduljatok észak felé.
4. vers
Parancsold meg a népnek: ’El fogtok vonulni a testvéreitek, Ézsau leszármazottainak a határa mellett, akik a Szeiren laknak. Félni fognak tőletek, mégis nagyon vigyázzatok.
5. vers
Ne legyetek velük ellenségesek, mert egy talpalatnyi földet sem adok a földjükből nektek, ugyanis a Szeir-hegyet Ézsaunak adtam.
6. vers
Fizessétek ki nekik az élelmet, amit esztek, és a vizet, amit isztok,
7. vers
mert Jehova, a ti Istenetek megáldott titeket mindenben, amit tettetek. Jól tudja, merre vándoroltatok ebben a nagy pusztában. Jehova, a ti Istenetek veletek volt ez alatt a 40 év alatt, és semmiben sem szenvedtetek hiányt.’«
8. vers
Így hát elmentünk a testvéreink, Ézsau leszármazottai mellett, akik a Szeiren laknak, és kikerültük az arabai utat, Elátot és Ecjon-Gebert.
Utána rátértünk a Moáb pusztájába vezető útra.
9. vers
Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Ne legyetek ellenségesek Moábbal, és ne harcoljatok velük, ugyanis nem adok nektek a földjükből, mert Lót leszármazottainak adtam Art.
10. vers
(Korábban az emiták laktak ott, akik sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok.
11. vers
A refaitákat is olyanoknak tartották, mint az anákokat, és a moábiták emitáknak nevezték őket.
12. vers
Korábban a horiták laktak a Szeiren, de Ézsau leszármazottai elvették a földjüket, megölték őket, és a helyükön telepedtek le. Ugyanezt fogják tenni az izraeliták is azon a földön, amely az övék lesz, mert Jehova nekik adja.)
13. vers
Most pedig menjetek, és vonuljatok át a Zered völgyén.« És mi átmentünk a Zered völgyén.
14. vers
Kádes-Barneától indulva 38 évig vándoroltunk, míg átmentünk a Zered völgyén. Ez idő alatt a hadköteles férfiaknak az az egész nemzedéke meghalt, és nem maradt belőlük egy sem a táborban, ahogy Jehova megesküdött nekik.
15. vers
Jehova ellenük fordult, míg egytől egyig meg nem haltak.
16. vers
Miután ezek a hadköteles férfiak mind meghaltak,
18. vers
»Ma elvonultok Moáb területe, vagyis Ar mellett.
19. vers
Amikor az ammoniták közelébe értek, ne dühítsétek fel őket, mert nem adok nektek az ammoniták földjéből, mivel Lót leszármazottainak adtam azt.
20. vers
Régebben ezt is a refaiták földjének tekintették. (Korábban a refaiták laktak ott, az ammoniták pedig zamzummoknak nevezték őket.
21. vers
Ők sokan voltak, és erősek meg magasak voltak, mint az anákok. Jehova azonban legyőzte őket az ammoniták előtt, azok pedig elűzték őket, és letelepedtek a helyükön.
22. vers
Ugyanezt tette Ézsau leszármazottaiért is, akik most a Szeiren laknak. Legyőzte a horitákat előttük, így Ézsau leszármazottai el tudták venni a földjüket, és a helyükön laknak mind a mai napig.
23. vers
Az avvitákat pedig, akik falvakban laktak Gáza környékén, a kaftoriak győzték le, és letelepedtek a helyükön.)
24. vers
Induljatok el, és menjetek át az Arnon völgyén. A segítségemmel legyőzitek az amorita Szihont, Hesbon királyát. Harcoljatok hát vele, és vegyétek birtokba a földjét.
25. vers
Gondoskodom róla, hogy a mai naptól fogva minden nép, aki csak hall rólatok, féljen és rettegjen tőletek. Zaklatottak lesznek és reszketni fognak miattatok.«
26. vers
Ekkor békés szándékkal követeket küldtem Kedemót pusztájából Szihonhoz, Hesbon királyához, ezzel az üzenettel:
27. vers
»Hadd vonuljunk át a földeden! Csak az úton megyünk. Nem térünk le se jobbra, se balra.
28. vers
Az ételért, amit eszünk, és a vízért, amit iszunk, fizetünk neked. Csak hadd mehessünk át gyalog
29. vers
– mint ahogyan a Szeiren lakó Ézsau leszármazottai és az Arban lakó moábiták is megengedték ezt –, míg át nem kelünk a Jordánon arra a földre, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«
30. vers
Ám Szihon, Hesbon királya, nem engedte meg, hogy átvonuljunk a területén. Jehova, a mi Istenünk hagyta, hogy konokká váljon, és megmakacsolja magát, hogy így Istenünk segítségével legyőzhessük őt, ahogy le is győztük.
31. vers
Jehova ekkor ezt mondta nekem: »Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szihont és a földjét. Láss hozzá, hogy birtokba vedd a földjét.«
32. vers
Amikor Szihon kijött, és vele együtt az egész népe, hogy megütközzön velünk Jahácnál,
33. vers
akkor Jehova, a mi Istenünk nekünk adta őt, úgyhogy vereséget mértünk rá, a fiaira és az egész népére.
34. vers
Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, és elpusztítottunk minden várost, a férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel együtt. Nem hagytunk életben senkit sem.
35. vers
Csak a háziállatokat zsákmányoltuk magunknak, valamint amit a bevett városokból szereztünk.
36. vers
Az Arnon völgyének szélén fekvő Aróertől és a völgyben levő várostól Gileádig egyetlen város sem volt bevehetetlen nekünk. Jehova, a mi Istenünk nekünk adta mindet.
37. vers
De nem mentetek közel az ammoniták földjéhez, a Jabbók völgyének széléhez, sem a hegyvidéki városokhoz, és egyetlen olyan helyhez sem, melyről Jehova, a mi Istenünk azt parancsolta, hogy ne menjünk oda.
Könyvek
