⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes ötödik könyve
31. fejezet
1. vers
Mózes pedig kiment, és elmondta mindezeket egész Izraelnek.
2. vers
Ezt mondta nekik: „120 éves vagyok ma. Nem vezethetlek titeket tovább, mivel Jehova ezt mondta nekem: »Nem fogsz átkelni ezen a Jordánon.«
3. vers
Jehova, a ti Istenetek megy át előttetek, és ő fogja megsemmisíteni ezeket a nemzeteket előttetek, ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué vezetésével fogtok átkelni, ahogy Jehova mondta.
4. vers
Jehova azt fogja tenni ezekkel a nemzetekkel, amit Szihonnal és Óggal, az amoriták királyaival és a földjükkel tett, amikor megsemmisítette őket.
5. vers
Jehova legyőzi őket nektek, ti pedig mindenben úgy bánjatok velük, ahogyan parancsoltam.
6. vers
Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek és ne rettenjetek meg tőlük, mert Jehova, a ti Istenetek vonul veletek. Nem hagy titeket cserben, és nem hagy magatokra.”
7. vers
Majd hívatta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki egész Izrael előtt: „Légy bátor és erős, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, melyet Jehova esküvel az ősapáiknak ígért, és te adod azt nekik örökségül.
8. vers
Jehova az, aki előtted vonul. Ő veled marad. Nem hagy cserben, és nem hagy magadra. Ne félj, és ne rettegj!”
9. vers
Mózes azután leírta ezt a törvényt, és odaadta a papoknak, a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák, és Izrael minden vénjének.
10. vers
Mózes ezt parancsolta nekik: „Minden hetedik év végén, az elengedés évének meghatározott idejében, a lombsátorünnepen,
11. vers
amikor egész Izrael megjelenik Jehova, a ti Istenetek előtt azon a helyen, melyet kiválaszt, olvassátok fel ezt a törvényt egész Izrael füle hallatára.
12. vers
Hívjátok össze a népet, a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és a városaitokban élő bevándorlókat, hogy figyeljenek, és tanuljanak Jehováról, a ti Istenetekről, mélységesen tiszteljék őt, és ügyeljenek arra, hogy megtartsák ezt az egész törvényt.
13. vers
És a fiaik is, akik még nem ismerik ezt a törvényt, figyeljenek, és tanulják meg mélységesen tisztelni Jehovát, a ti Isteneteket mindennap, míg azon a földön éltek, melyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
14. vers
Jehova azután ezt mondta Mózesnek: „Közeledik a halálod napja. Hívd Józsuét, és menjetek a találkozás sátrához, hogy megbízzam őt.” Mózes és Józsué pedig odamentek a találkozás sátrához.
15. vers
Majd Jehova megjelent a sátornál felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejáratánál.
16. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Te nemsokára meghalsz, ez a nép pedig azon a földön, amelyre bemegy, a körülöttük lévő idegen isteneket kezdi majd imádni. Elhagynak engem, és megszegik a szövetséget, melyet kötöttem velük.
17. vers
Akkor majd haragra gerjedek ellenük, és elhagyom őket, elrejtem az arcomat előlük, míg el nem pusztulnak. És miután sok csapás és nyomorúság éri őket, ezt fogják kérdezni: »Nem azért érnek minket ezek a csapások, mert nincs köztünk a mi Istenünk?«
18. vers
Én pedig továbbra is elrejtem az arcomat előlük a gonosz tetteik miatt, melyeket azzal követtek el, hogy más istenekhez fordultak.
19. vers
Most pedig írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg az izraelitáknak. Tanítsd meg nekik, hogy ez az ének emlékeztesse Izrael népét arra, amire figyelmeztettem őket.
20. vers
Amikor beviszem őket arra a földre, mely felől megesküdtem ősapáiknak – a tejjel és mézzel folyó földre –, és jóllakásig esznek, és jólétben élnek, akkor ők más istenekhez fordulnak majd, és azokat szolgálják, velem pedig tiszteletlenek lesznek, és megszegik a szövetségemet.
21. vers
Amikor majd sok csapás és nyomorúság éri őket, ez az ének emlékeztetni fogja őket arra, amire figyelmeztettem őket (mert a leszármazottaiknak nem szabad elfelejteniük azt). Ugyanis én már most tudom, még azelőtt, hogy bevinném őket arra a földre, mely felől megesküdtem, hogy milyen hajlamok vannak bennük.”
22. vers
Mózes tehát leírta ezt az éneket azon a napon, és megtanította az izraelitáknak.
23. vers
Azután megbízta Józsuét, Nún fiát, és ezt mondta: „Légy bátor és erős, mert te viszed be az izraelitákat arra a földre, mely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.”
24. vers
Mózes rögtön azután, hogy leírta egy könyvbe ezt az egész törvényt,
25. vers
ezt parancsolta a lévitáknak, akik Jehova szövetségládáját hordozzák:
26. vers
„Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Jehovának, a ti Isteneteknek a szövetségládája mellé, és ez Isten tanúja lesz, mely ellenetek tanúskodik.
27. vers
Mert én jól tudom, hogy lázadók és makacsok vagytok. Ha már most lázongtok Jehova ellen, amikor még itt élek köztetek, mennyivel inkább fogtok a halálom után!
28. vers
Hívjátok össze a törzseitek minden vénjét és a vezetőiteket, álljanak elém, és hadd mondjam el ezeket a szavakat a fülük hallatára, és legyen az ég és a föld a tanúm ellenük.
29. vers
Mert jól tudom, hogy a halálom után gonosz dolgokat fogtok tenni, és letértek arról az útról, amelyről azt parancsoltam, hogy azon járjatok. És biztosan csapás fog jönni rátok a napoknak végén, mert azt teszitek majd, amit Jehova rossznak tart, és bosszantjátok őt azzal, amit tesztek.”
30. vers
Mózes pedig Izrael egész gyülekezetének a füle hallatára elmondta ennek az éneknek a szövegét elejétől a végéig:
Könyvek
