Szent Máténak evangéliuma
15. fejezet
1. vers
akkoron járulának Jézushoz írástudók és farizeusok, kik Jeruzsálemből jöttenek vala, és mondanak:
2. vers
mire nem tartják meg az te tanítványaid az régieknek szerzésüket? mert mikoron kenyeret esznek, nem mossák meg kezeiket,
3. vers
Jézus felele, mondá nekik: mire hogy ti is hátrahagytátok az Istennek panancsolatát az ti szerzésetekért?
4. vers
mert Isten azt parancsolta mondván: tiszteljed atyádat és anyádat, és valaki atyjának avagy anyjának gonoszt mond, halálnak halálával haljon meg,
5. vers
ti kedig azt mondjátok, valaki mondja atyjának avagy anyjának, ez ajándék, kit én Istennek adok, teneked használ,
6. vers
és ezenképpen nem tiszteli az ő atyját, anyját, és semmivé tettétek az Istennek parancsolatát az ti szerzésetekért.
7. vers
képutálók, igazan prófétált tirólatok Ézsiás mondván:
8. vers
ez e nép engemet csak ajakával tisztel, az ő szíve kedig távol vagyon éntőlem,
9. vers
de hiába tisztelnek engemet, mert emberi tudományokat és parancsolatokat tanítanak.
10. vers
és hozzáhíván az sereget monda nekik. halljátok, és értsétek meg.
11. vers
nem az fertőztet meg embert, ami a száján bemegyen, de ami kijő szájából a fertőztet meg embert,
12. vers
járulának hozzá az ő tanítványai és mondanak neki. nem tudod-e, hogy az farizeusok ez beszéd hallván megbántatának?
13. vers
Jézus felele nekik, mondá, minden palántálás, kit az én mennyei Atyám nem palántált, tőstől kiszaggattatik,
14. vers
hagyjátok el őket. mert vakok, és vakoknak vezérei, ha kedig vak, vakot fog vezérleni, mindketten a verembe esnek.
15. vers
felele Péter, és monda neki magyarázd meg nekünk ez példát.
16. vers
Jézus monda nekik, még ti is értelem nélkül vagytok,
17. vers
mégsem értitek-e, hogy valami embernek száján bemegyen, az a hasába száll, és felfele való helyen kibocsáttatik?
18. vers
de ami embernek szájából megyen ki, szívéből származik, és azok fertőztetnék meg embert,
19. vers
mert az szívből mennek ki gonosz gondolatok, emberöldöklések, bujaságok, orozások, hamis tanúságok, átkok.
20. vers
ezek, akik embert megfertőztetnek, de mosdatlan kézzel enni nem fertőztet meg embert.
21. vers
onnét ezután elmene Jézus, és jöve Tírusznak és Szidónnak határába.
22. vers
és íme egy kánaánabeli asszonyállat előjővén azon határokból jövelt vala mondván: irgalmas nekem, uram, Dávid királynak fia. mert az én leányom igen gyötretik ördögtől,
23. vers
ő kedig semmit nem felel vala neki, és járulván az ő tanítványai kérik vala őtet mondván: bocsásd el őtet, mert utánunk jövelt,
24. vers
felele nekik, monda: nem bocsáttattam, hanem csak az juhokhoz, kik Izrael hazától elvesztenek.
25. vers
az asszonyállat kedig eljöve, és imádá őtet mondván: Uram, segíts meg engemet,
26. vers
felele neki, mondá: nem jó az fiaknak kenyeret venni, és az ebeknek vetni,
27. vers
mondá az asszony: úgy vagyon, uram, de lám az kölykök is esznek az morzsákból, kik az ő uruknak asztaláról leesnek,
28. vers
felele Jézus neki, mondá: ó asszonyállat, nagy az te hited, legyen neked, amint kívánod. és az órában megvígaszék az ő leánya.
29. vers
onnét Jézus továbbmenvén jöve gallileabeli tenger mellé,
30. vers
és jövének őhozzája sok seregek, kik hoznak vala velük sántákat, vakokat, csonkákat, és sokat egyebeket. és leveték Jézus lába előtt, kiket megvígaszta,
31. vers
úgy annyira, hogy csodálkoznának az seregek, mikoron látnák, hogy az némák szólnának, és az csonkák meg megvígasznának, a sánták járnának, és az vakok látnának, és dicsérik vala Izraelnek Istenét.
32. vers
Jézus kedig hozzáhíva az ő tanítványait, és monda nekik. keserülöm én ez sereget, mert immár harmad napja, hogy velem vagyon, és nincsen, mit enniük. éhen kedig el nem akarom őket bocsátnom, mert netalán megfogyatkoznának az úton.
33. vers
és mondának neki az ő tanítványai: hol veszünk ez puszába annyi kenyeret. kivel ennyi sokaságot megelégítsünk?
34. vers
monda nekik Jézus: hány kenyeretek vagyon? mondanak: hét, és valami kevés halacskák,
35. vers
és hagyá az seregnek, hogy leülnének az földön.
36. vers
vevé azért az hét kenyereket és az halakat, és minekutána hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, az tanítványok az seregnek.
37. vers
azért evének mindnyájan, és megelégedének. annak utána, mi az morzsalékába megmaradott vala, töltenek vele tele hét kosárt.
38. vers
akik kedig ettenek vala, valának négyezer férfiak, asszonyállat és gyermek nélkül,
39. vers
és az sereget elbocsátván hajóra szálla, és jöve Magadának határaira.
Könyvek
