Szent Máténak evangéliuma
25. fejezet
1. vers
akkoron hasonlatos leszen a mennyeknek országa tíz szűzekhez, kik vevék az ő lámpásukat, eleibe menének a vőlegénynek és a menyasszonynak.
2. vers
öt kedig őközülük bolond vala, és az öte bölcs.
3. vers
de az öt bolondok vevén az ő lámpásukat nem vőnek olajat velük.
4. vers
az bölcsek kedig olajat vőnek az ő edényükbe az lámpásokkal egyetembe.
5. vers
de a vőlegény késedelmet tévén elszunnyadának mind, és elalvának.
6. vers
éjfélkor kedig szózat lőn: íme eljő a vőlegény, keljetek elébe.
7. vers
tehat felkelének mind az szűzek, és felkészíték az ő lámpásukat,
8. vers
de a bolondok mondanak az bölcseknek: adjatok nekünk az ti olajotokba, mert a mi lámpásaink megalusznak,
9. vers
felelének a bölcsek, mondanak: netalán nem fog elég lenni nekünk és nektek, inkább menjetek azokhoz, kik árulják, és vegyetek magatoknak.
10. vers
mikoron kedig amazok elmentenek volna, eljöve a vőlegény, és akik készen valának, bemenének vele az menyegzőbe. és betéteték az ajtó,
11. vers
utólszor eljövének a több szüzek is, és mondanak: uram, uram, nyisd meg minekünk,
12. vers
de az felele nekik, és mondá: bizony mondom dom tinektek, nem tudlak titeket.
13. vers
vigyázzatok azért, mert nem tudjátok az napot, sem az órát, melyben Embernek Fia eljő.
14. vers
mert miképpen az ember, ki messze ment volt, előhívá az ő szolgáit, és jószágát nekik adá,
15. vers
egyiknek ada öt girát, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek mind az ő mivolta szerint. és mindjárást elindula.
16. vers
de elmene, akinek öt girát adott vala, kereskedék vele, és nyere más öt girát.
17. vers
azon mondom, aki kettőt vett vala, nyere ő is más kettőt.
18. vers
aki kedig egyet vett vala, elmenvén elásá a földben, és elrejté az ő urának pénzét.
19. vers
annak utána sok idővel megjöve az szolgáknak uruk, és kezde velük számot vetni.
20. vers
és előjöve, aki az öt girát vette vala, előhoza más öt girát, és monda: uram, őt girát adál énnekem, íme más őt girát nyertem rajta.
21. vers
monda neki az ő ura: örülj, én jó, hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet. menj be az te uradnak örömébe!
22. vers
előjárula, aki az két girát vette vala is, és mondá: uram, két girát adál énnekem. íme más két girát nyertem rajta.
23. vers
monda neki az ő ura, örülj, jó hű szolgám, mert kevesen hű voltál, sokakra bízlak tégedet, menj be az te uradnak örömébe!
24. vers
előjárula az is, aki az egy girát vette vala, és mondá: uram, tudom vala, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, hol nem vetettél, és hogy ott is gyűjtesz, hol nem hintettél,
25. vers
én féltembe elmenék, elrejtém az te girádat az földben, ihon vagyon, ami tiéd.
26. vers
felele az ő ura, és mondá neki: gonosz és rest szolga, ha tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és ott gyűjték, hol nem hintettem,
27. vers
az okáért az én pénzemet ki kell volt adnod nyereségre, hogy mikoron én megjönnék, azt uzsorával venném fel.
28. vers
azért vegyétek el tőle az girát, és adjátok annak, kinel az tíz gira vagyon.
29. vers
mert mindennek, akinél vagyon, adatik annak, és bővelkedik, akinek kedig nincsen, még ami nála vagyon is, elveszik tőle,
30. vers
és az használatlan szolgát vessétek az külső sötétségre, ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása.
31. vers
mikoron kedig eljő Embernek Fia az ő dicsőségbe, és mind az ő angyalai vele. akkoron ül az ő dicsőségének székébe,
32. vers
és eleibe gyűjtetnek minden népek, és elválasztja őket egymástól, miképpen megválasztja a pásztor a juhokat az gödölyéktől,
33. vers
és állatja az juhokat az ő jobbjára, és az gödölyéket bal felől.
34. vers
akkoron a király mond azoknak, kik neki jobbja felől lesznek: jövétek el, én Atyámnak áldottai, bírjátok az országot, csináltat nektek világ eredetétől fogva.
35. vers
mert éhezém, és ennem adátok nekem, szomjúhozám, és nekem innom adátok. vendég valék, befogadátok engemet.
36. vers
mezítelen valék, megruházátok engemet. beteg valék, meglátogatátok engemet, fogoly valék, és hozzámjövétek.
37. vers
akkoron felelnek az igazak, és mondnak: Uram, mikoron láttunk tégedet éhezőt, és enned attvnk, avagy szomjúhozót, és innod attvnk?
38. vers
avagy mikoron láttuk, hogy vendég voltál, és befogadtvnk, és mezítelen, és megruháztunk?
39. vers
avagy mikoron láttunk betegen, vagy hogy fogoly voltál volna, és hozzád mentünk volna?
40. vers
és a király megfelelvén mond őnekik: bizony mondom tinektek, valamit egyikkel leg legkisebbikkel tettetek, ez én atyámfiaival, énvelem tettétek.
41. vers
akkoron mond azoknakis, kik bal felől lesznek: távozzatok el éntőlem, átkozottak, az örök tűzre, ki szerzetett ördögnek és az ő angyalainak,
42. vers
mert éhezém, nem adátok ennem, szomjúhozám, és nem adátok innom,
43. vers
vendég valék, és nem fogadátok be, mezítelen valék, nem fedétek be. beteg és az tömlöcbe valék, és nem látogatátok meg engemet.
44. vers
azok is felelnek neki, és mondnak: Uram, mikoron láttuk, hogy éheztél volna, vagy szomjúhoztál volna, vagy vendég voltál volna, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly, és nem szolgáltunk neked?
45. vers
tehat megfelel nekik mondván: bizony mondom tinektek, valamit nem tettetek ezekkel ez kicsinyekkel, énvelem nem tettétek.
46. vers
és mennek ezek az örök kínra, az igazak kedig az örök életre.
Könyvek
