capitolul 15
akkoron járulának Jézushoz írástudók és farizeusok, kik Jeruzsálemből jöttenek vala, és mondanak:
mire nem tartják meg az te tanítványaid az régieknek szerzésüket? mert mikoron kenyeret esznek, nem mossák meg kezeiket,
Jézus felele, mondá nekik: mire hogy ti is hátrahagytátok az Istennek panancsolatát az ti szerzésetekért?
mert Isten azt parancsolta mondván: tiszteljed atyádat és anyádat, és valaki atyjának avagy anyjának gonoszt mond, halálnak halálával haljon meg,
ti kedig azt mondjátok, valaki mondja atyjának avagy anyjának, ez ajándék, kit én Istennek adok, teneked használ,
és ezenképpen nem tiszteli az ő atyját, anyját, és semmivé tettétek az Istennek parancsolatát az ti szerzésetekért.
képutálók, igazan prófétált tirólatok Ézsiás mondván:
ez e nép engemet csak ajakával tisztel, az ő szíve kedig távol vagyon éntőlem,
de hiába tisztelnek engemet, mert emberi tudományokat és parancsolatokat tanítanak.
és hozzáhíván az sereget monda nekik. halljátok, és értsétek meg.
nem az fertőztet meg embert, ami a száján bemegyen, de ami kijő szájából a fertőztet meg embert,
járulának hozzá az ő tanítványai és mondanak neki. nem tudod-e, hogy az farizeusok ez beszéd hallván megbántatának?
Jézus felele nekik, mondá, minden palántálás, kit az én mennyei Atyám nem palántált, tőstől kiszaggattatik,
hagyjátok el őket. mert vakok, és vakoknak vezérei, ha kedig vak, vakot fog vezérleni, mindketten a verembe esnek.
felele Péter, és monda neki magyarázd meg nekünk ez példát.
Jézus monda nekik, még ti is értelem nélkül vagytok,
mégsem értitek-e, hogy valami embernek száján bemegyen, az a hasába száll, és felfele való helyen kibocsáttatik?
de ami embernek szájából megyen ki, szívéből származik, és azok fertőztetnék meg embert,
mert az szívből mennek ki gonosz gondolatok, emberöldöklések, bujaságok, orozások, hamis tanúságok, átkok.
ezek, akik embert megfertőztetnek, de mosdatlan kézzel enni nem fertőztet meg embert.
onnét ezután elmene Jézus, és jöve Tírusznak és Szidónnak határába.
és íme egy kánaánabeli asszonyállat előjővén azon határokból jövelt vala mondván: irgalmas nekem, uram, Dávid királynak fia. mert az én leányom igen gyötretik ördögtől,
ő kedig semmit nem felel vala neki, és járulván az ő tanítványai kérik vala őtet mondván: bocsásd el őtet, mert utánunk jövelt,
felele nekik, monda: nem bocsáttattam, hanem csak az juhokhoz, kik Izrael hazától elvesztenek.
az asszonyállat kedig eljöve, és imádá őtet mondván: Uram, segíts meg engemet,
felele neki, mondá: nem jó az fiaknak kenyeret venni, és az ebeknek vetni,
mondá az asszony: úgy vagyon, uram, de lám az kölykök is esznek az morzsákból, kik az ő uruknak asztaláról leesnek,
felele Jézus neki, mondá: ó asszonyállat, nagy az te hited, legyen neked, amint kívánod. és az órában megvígaszék az ő leánya.
onnét Jézus továbbmenvén jöve gallileabeli tenger mellé,
és jövének őhozzája sok seregek, kik hoznak vala velük sántákat, vakokat, csonkákat, és sokat egyebeket. és leveték Jézus lába előtt, kiket megvígaszta,
úgy annyira, hogy csodálkoznának az seregek, mikoron látnák, hogy az némák szólnának, és az csonkák meg megvígasznának, a sánták járnának, és az vakok látnának, és dicsérik vala Izraelnek Istenét.
Jézus kedig hozzáhíva az ő tanítványait, és monda nekik. keserülöm én ez sereget, mert immár harmad napja, hogy velem vagyon, és nincsen, mit enniük. éhen kedig el nem akarom őket bocsátnom, mert netalán megfogyatkoznának az úton.
és mondának neki az ő tanítványai: hol veszünk ez puszába annyi kenyeret. kivel ennyi sokaságot megelégítsünk?
monda nekik Jézus: hány kenyeretek vagyon? mondanak: hét, és valami kevés halacskák,
és hagyá az seregnek, hogy leülnének az földön.
vevé azért az hét kenyereket és az halakat, és minekutána hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, az tanítványok az seregnek.
azért evének mindnyájan, és megelégedének. annak utána, mi az morzsalékába megmaradott vala, töltenek vele tele hét kosárt.
akik kedig ettenek vala, valának négyezer férfiak, asszonyállat és gyermek nélkül,
és az sereget elbocsátván hajóra szálla, és jöve Magadának határaira.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly