Krónikák második könyve
21. fejezet
1. vers
Elaludt, és atyáihoz tért Jósáfát, és eltemették atyái mellé Dávid városában. Utána fia, Jórám lett a király.
2. vers
Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zakarjáhú, Azarjáhú, Míkáél és Sefatjáhú. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak.
3. vers
Apjuk sok ajándékot adott nekik, ezüstöt, aranyat, drágaságokat és júdabeli megerősített városokat. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.
4. vers
Amikor Jórám elkezdett uralkodni apja királyságában, és már megerősödött, fegyverrel gyilkoltatta meg minden testvérét, sőt néhányat Izráel fejedelmei közül is.
5. vers
Harminckét esztendős korában kezdett uralkodni Jórám, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
6. vers
Izráel királyainak útján járt, úgy cselekedett, mint Aháb háza népe, mert Aháb lányát vette feleségül. Az Úr szemében gonosz dolgot cselekedett.
7. vers
Mégsem akarta az Úr elveszíteni Dávid házát a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.
8. vers
Az ő idejében szakadt el Edóm Júda keze alól, és királyt választottak maguknak.
9. vers
Akkor Jórám odavonult minden vezérével és harci szekerével. És éjjel fölkelt, és leverte az edómiakat, akik körülvették őt és harci szekereinek a vezéreit.
10. vers
Mégis elszakadt Edóm Júda keze alól mindmáig. Ugyanekkor szakadt el Libná is az ő keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.
11. vers
Ő is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte a jeruzsálemieket, sőt Júdát is erre biztatta.
12. vers
Közben pedig eljutott hozzá Illés próféta írása, amely így szólt: Ezt mondja az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jósáfátnak az útján, sem Júda királyának, Ászának az útján,
13. vers
hanem Izráel királyainak az útján jártál, és Júda meg Jeruzsálem lakóit paráznaságba vitted, amint Aháb háza is paráználkodik, sőt mi több, testvéreidet, atyád háza népét is megöletted, akik jobbak voltak nálad,
14. vers
íme, az Úr nagy csapást bocsát népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.
15. vers
Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, olyannyira, hogy beled naponként kijön a betegség miatt.
16. vers
Felindította azért az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arábiaiakat, akik az etiópokkal határosak voltak.
17. vers
Fölvonultak Júda ellen, megtámadták, és zsákmányul vitték mindazt a vagyont, ami található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is, és nem maradt neki más fia, csak Jóáház, a legkisebb.
18. vers
Mindezek után megverte őt az Úr felette nagy bélbajjal, amely gyógyíthatatlan volt.
19. vers
És ez így volt napról napra, egészen a második év végéig, amikor kizáródtak a belei a betegség miatt, és meghalt nagy kínok közepette. Népe nem égetett neki drága illatos fűszereket, mint atyáinak égettek.
20. vers
Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimúlt, eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.
Könyvek
